Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

10 Perjogi Döntvénytár. nyomatékosai) hangsúlyozva azt hozza fel, hogy a katonai igazgatás abba a helyzetbe jusson, hogy csakis azokat a lőtereket biztosítsa, amelyekre a csapatoknak a rendes viszonyok között szüksége van, ellenben minden nagyobb és évenként csak ritkán előforduló lőgyakorlatok megtartására a szükséges lőtereket a javaslat 13. §-a alapján vehesse igénybe. Az 1895 : XXXIX. tc. 13. §-ának a miniszteri indokolása pedig azt emeli ki, hogy ebbe a (13-ik) szakaszba a lőgyakorlatok azért voltak felveendők, hogy ekként a katonai igazgatás azon lőtereket, amelyek nagyobb lőgyakorlatok megtartására szükségesek és amelyek a 12. §-ba felvett módosítás folytán a katonaság állandó használatára nem állanak, a felmerülő szükséghez képest rövidebb időre megszerezhesse. Ezek szerint a fölött, vájjon az 1895 : XXXIX. tc. 12. §-ában vagy pedig a törvény 13. §-ában foglalt eljárás alkalmaztassék-e, a katonai igazgatás szükségletei irányadók és a katonai közigazgatás szervei döntenek. Míg a 12. §-ban szabályozott elemi lőterek azok, amelyekre a katonai igazgatásnak a rendes viszonyok között állandóan szüksége van, addig a csak időlegesen és nagyobb hadgyakorlatokkal kapcsolatos, évenként ritkábban előforduló lőgyakorlatok folytán szükséges lőterek igénybevétele nem az idézett törvény 12., de annak 13. §-a alá esik. A jelen esetben már a kereseti előadás alapján is nyilvánvaló, hogy a katonai igazgatás a felperes által haszonbérelt vadászterületet nem «elemi)>, de alkalmi lőtér gyanánt használta. Ezen az sem változtat, hogy a használat tartama 1926. évi július hó 24-étől 1926. évi augusztus hó 18-áig terjedt, továbbá hogy az alperes erről a felperest a községi elöljáróság útján előre is értesítette. Minthogy pedig az alkalmi lőtér igénybevétele által okozott károk megtérítése iránti eljárás az 1895 : XXXIX. tc. 13. §-a, valamint az ezt így magyarázó bírói gyakorlat (Hb. 1909. évi 152. sz. Hatásköri jogszabályok III. kötet 98. oldal 46. sz.) értelmében a bírói eljárás kizárásával a közigazgatási hatóságok hatáskörébe van utalva, a fellebbezési bíróság a Pp. 180. § 1. pontjában szabályozott pergátló körülmény folytán a pert a kereseti követelés itt taglalt részére vonatkozóan jogszabálysértés nélkül szüntesse meg. III. A felperes panaszolja azt is, hogy a fellebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy keresetét nemcsupán az 1895 : XXXIX. tc. 12. §-ára, de általános magánjogi kártérítési alapra is fektette, midőn előadta, hogy az eljárt hatóságok gondatlanságot, szabálytalanságokat és törvényszegéseket követtek el, amelyekért az alperes felel.