Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 11 A sorozatos kötelességszegéseket a felperes abban látta, hogy a m. kir. honvédelmi miniszter nem rendelte el a vadászterület kisajátítását, hogy a katonai igazgatási szervek azt e nélkül is elfoglalták, továbbá hogy a kártalanítási eljárást a törvény parancsa ellenére nem közvetlenül a f egy vergy a korlat megtartása után tették folyamatba, hogy nem ekkor állították össze a vegyes bizottságot, hanem csak egy évvel és öt hónappal később, és hogy a felperest a kár összegszerűségére vonatkozó bizonyításában akadályozták, végül hogy az 1895 : XXXIX. tc. 13. §-án alapuló eljárást befejező' jogerős határozatban a honvédelmi miniszter a felperest a törvény rendelkezéseivel ellentétben a kamatok iránti követelésével elutasította. Ezek a panaszok részint arra irányulnak, hogy a közigazgatási hatóságok törvényellenesen nem alkalmazták az 1895. évi XXXIX. tc. 12. §-ában előírt eljárást, részint arra, hogy az idézett törvény 13. §-a alapján lefolytatott közigazgatási eljárás során vétkesen a vonatkozó jogszabályokkal ellentétes módon jártak el és döntöttek. Az 1895 : XXXIX. tc. 12. §-ával szemben felhozott ezek a panaszok a kir. Kúria fentebb foglalt álláspontjával megdőlnek. Ugyanis a per érdemének lefolytatása az 1895 : XXXIX. tc. 12. §-ra fektetett kártérítés tekintetében azért mutatkozik kirekesztettnek, mert a felperes által e címen érvényesített követelés az idézett törvény 13. §-ában szabályozott külön eljárásnak van fenntartva. A kárkövetelés eme része tehát érdemleges bírói megítélésre nem kerülhet. IV. Ellenben alapos a felülvizsgálati kérelem annyiban, amennyiben a fellebbezési bíróság a pert egészben, tehát a követelés ama része tekintetében is megszüntette, amely az eljárt tisztviselőknek az 1895 : XXXIX. tc. 13. §-ának alkalmazása közben elkövetett szabálytalanságai alapján az alperes ellenében kártérítés megítélését kérte. A kereseti követelés eme része ugyanis lényegileg oly igény, amely az állami közegek hivatalos eljárása közben tanúsított vétkes magatartása alapján az állam vagyonjogi felelősségét érvényesíti. Az ily igény pedig a Hatásköri bíróság állandó gyakorlata szerint (1930. Hb. 58/7., 1929. Hb. 56/4.) rendes bírói úton döntendő el, hacsak ezt a jogellenes intézkedés miatti kártérítést külön eljárásra utasító törvényi vagy törvényerejű egyéb jogszabály ki nem zárja. Minthogy pedig ily jogszabály a jelen esetre nem található, a kereset ezen részére a Pp. 180. §-ának 1. pontjában szabályozott pergátló körülmény fenn nem forog. A fellebbezési bíróság tehát a pert a kereseti követelés itt szóban-