Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Perjogi Döntvénytár. 13 A felperes kárkövetelésének a keresetben előadott ténybeli alapja ugyanis az, hogy őt, mint nyugállományú őrnagyot, a m. kir. honvédség főparancsnoka felhívta arra, hogy vagy hagyja abba a forgalmi adóellenőri foglalkozását vagy pedig mondjon le a tiszti rendfokozatáról, mert különben a főparancsnok a tiszti rendfokozatnak megvonása iránt fog intézkedni. A felperes szerint ez a felhívás tárgyilag indokolatlan és jogellenes volt, de ő a kilátásba helyezett hátránynak (a rendfokozat megvonásának) kényszere alatt annak mégis eleget tett, adóellenőri állásáról lemondott és így az adóellenőri kereset összegével felérő kárt szenvedett. Ennek a megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Ezekből kitűnik, hogy a felperes ezzel a perrel lényegében véve azt a — állítólagos — sérelmet akarja orvosolni, amely őt nyugállományú tiszti minőségében, tehát az állammal szemben fennálló viszonyában felettesének rendelkezéséből érte. Ámde a katonai szolgálati (közszolgálati) viszonyban a felettes hatóság intézkedéséből, így valamely kereseti foglalkozásnak — bár tárgyilag indokolatlan — eltiltásából eredő hasonló sérelmeket, ha vagyoni hátrányt okoztak is, polgári per útján nem lehet orvosolni, mégpedig aképpen sem, hogy az állam a kár megtérítésére köteleztessék, mert ezeknek a kérdéseknek, így például a vett parancs törvényszerűségének perbeli tárgyalása, vagyis a szolgálati viszonynak ekként való perbevonása a katonai szolgálati viszony lényegével és természetével általában nem fér össze ; olyan különös szabály pedig nincsen, amely ezt az eldöntés alatt álló vagy ahhoz hasonló esetben mégis megengedné. Nem változtat mindennek az adott esetre találó voltán az a körülmény, hogy a felperes nem a tényleges állományba, hanem a nyugállományba tartozik. A nyugállományba helyezéssel ugyanis csak az állományviszonylat változik meg, de maga a viszony nem szűnik meg, ami kitűnik abból is, hogy a viszonyt jellemző és annak lényeges tartalmát alkotó bizonyos jogok és kötelességek továbbra is változatlanul állanak fenn. így például a A. 32/a jelű Szolgálati Szabályzat 9. §-ának 2. bekezdése szerint a nyugállományba helyezett tiszt is vehet katonai kötelességeire vonatkozó parancsot ; az 1912 : XXXIII. tc. 13. §-ának 4. pontja, illetőleg az 1930 : III. tc. 7. §-a, nemkülönben az 1921 : XXXII. tc. 80. §-a szerint pedig a katonai és bizonyos egyéb bűncselekmények miatt, valamint a fegyelmi kihágások tekintetében a nyugállományba helyezett riszt is a katonai büntetőbíráskodás, illetőleg fegyelmi fenyítőhatalom alatt áll ; ugyanígy az A. 46. jelű Becsületügyi Szabályzat 2. §-a