Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Perjogi Döntvénytár. 7 13. Az 1914 : XLII. tc. 3. cikkének ő. pontja az okiratra vonatkozóan különös alakszerűséget nem kíván, viszont azonban e rendelkezés nem értelmezhető' akként, hogy oly okirat is alkalmas a teljesítési hely megállapodásszerű meghatározásának a bizonyítására, amely okirat a Pp. 318. §-a alapján megnyugtató bizonyítékként figyelembe nem vehető. (Kúria 1930. jún. 26. Pk. V. 6824/1929. sz.) A kir. Kúria: A felfolyamodásnak helyet ad, a másodbíróság végzését megváltoztatja, az elrendelt végrehajtást megszünteti s e végből az elsőbíróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Egyúttal végréhajtatót végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy végrehajtást szenvedőnek F. A. ügyvéd kezéhez a kifogással és felfolyamodásokkal felmerült költségek fejében 40 pengőt nyolc nap alatt fizessen. Indokok : A másodbíróság a wieni végrehajtató által kért végrehajtást az 1914 : XLII. tc. 3. cikk 5. pontja alapján találta elrendelhet őriek annak következtében, hogy a B) alatti okiratból megállapítható, hogy teljesítési helyként Wien jelöltetett meg s ez alapon a perben eljárt osztrák bíróság a felhívott törvényhely alapján az eljárásra illetékes volt. KB) alatti okirat azonban részben írott, részben nyomtatott szövegű. Az okiratnak az a része, amely a teljesítési helyet szabályozza (zahlbar in Wier), nyomtatva van. Ennélfogva az okirat az idegen kézzel írt okirattal esik egyenlő elbírálás alá, amelyre vonatkozóan a Pp. 317. § utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy annak a végrehajtást szenvedő részéről történt aláírása csak az esetben eredményezi az e szakasz első bekezdésében megállapított bizonyítóerőt, ha a végrehajtást szenvedő bejegyzésre köteles kereskedő volna. A szabóiparosként szereplő végrehajtást szenvedő azonban ezt tagadta, a végrehajtató pedig kijelentette, hogy a végrehajtást szenvedőnek bejegyzésre köteles kereskedő voltát bizonyítani nem kívánja. A kir. Kúria ennélfogva a B) alatti okiratot, mint a Pp. 317. §-a szerinti bizonyítékot, nem vehette figyelembe abban az irányban, hogy a végrehajtást szenvedő ez okiratban megállapodásszerűen hozzájárult ahhoz, hogy az ügylet Wienben teljesítendő. Minthogy az 1914: XLII. tc. 3. cikkének 5. pontja az okiratra vonatkozóan különös alakszerűséget nem kíván, viszont azonban e rendelkezés nem értelmezhető akként, hogy oly