Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

1. Valamely képviselet felmondása joghatályosságának kétségbevonása nyilvánvalóan oly jogbizonytalanságot okoz, melyet a jelmondó fél tűrni nem tartozik, miért is szükségesnek mutatkozik a felmondó jog állapotának biztosítása végett a felmondás jogosságának a Pp. 130. §-a alapján indult perrel való megállapítása; az pedig, hogy a per során a felmondás ideje letelt és a felmondott viszony valósággal megszűnt, a keresetet nem teszi tárgytalanná, mert a felmondás foganatbamenetele csak tényleges helyzetet teremt, de a felek jogviszonyának a jogszerűség szempontjából való bizonytalanságát nem szünteti meg. (Kúria 1929. ápr. 10. P. IV. 6318/1928. sz.) = V. ö. Perj. Dtár II. 70., III. 117.; Hitelj. Dtár XII. 59. 2. A Pp. 413. és az 1874 : XVIII. tc. 5. és 7. §-ainak az a rendelkezése, hogy a kártérítési igény felemelése a rendes bíróságnál érvényesíthető, valamint az 1907:XIX. tc. 82. §-ának az a rendelkezése, hogy a kártalanítási igény jogerős büntető ítélet alapján polgári peres úton érvényesíthető, az 1921:XXXI. tc. 15. § 2. pontja folytán a bírói hatáskört tárgyazó részükben hatályukat vesztették. Az utóbbi törvényes rendelkezés tehát egyaránt alkalmazást nyer, akár általában a munkaadó és a munkás közti viszonylatban bekövetkezett üzemi baleset folytán állott elő az érvényesített igény, akár a büntetőbíróság által megállapított büntetendő cselekmény által előidézett kártalanítási kötelezettségben leli alapját. Ennélfogva a balesetbiztosítási kötelezettség alá eső Máv. pályamunkás által szenvedett üzemi balesetből kifolyólag a Máv. ellen a korábbi perben a rendes bíróság által megállapított járadék felemelésére irányuló kereseti igénynek elbírálása nem a Perjogi Döntvénytár. XVI. 1