Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

98 Perjogi Döntvénytár. járásbíróság Pk. IX. 334,402/1927. számú iratai szerint foganatosította is. Ezt követően a felperes ellen a megítélt perköltségért az alperesek kértek végrehajtást. S a budapesti kir. törvényszék az 1929. február 18-án kelt, 13. P. 30,532/1923/21. számú D. alatt mellékelt végzéssel a kielégítési végrehajtást 600,000 K = 48 pengő költségtőke, valamint a végrehajtási kérvényért megállapított öt pengő költség erejéig a felperes ellen az alperesek javára elrendelte. Ezt a végrehajtást az alperesek foganatosították. S javukra a felperessel szemben a budapesti központi kir. járásbíróság a 6.-/. alatti, 1929. március 6-án kelt Pk. VII. 462,547/1929. számú végzéssel 4 pengő 16 fillér végrehajtási foganatosítási költséget állapított meg. E költség megállapítása napján 1929. március 6-án kelt Fb.-/. alatti levéllel a felperes a saját követelésébe az alperesek ellenkövetelését beszámította s ezen az alapon az alperesek javára elrendelt kielégítési végrehajtás megszüntetését kérte. E tényállás alapján a másodrendű alperesnek az a panasza, hogy amennyiben a felperes a beszámításra igényt tartott, úgy a felperesnek ezzel a jogával élnie a kielégítési végrehajtás kérésekor kellett volna s akkor tartozott volna a saját követeléséből az ellenkövetelést leírni és a kielégítési végrehajtás elrendelését csakis a különbözeti összeg erejéig kérni és foganatosítani, ezt pedig a felperes elmulasztotta, így, mivel a beszámítással abban az időpontban, amikor azzal élhetett és — másodrendű alperes szerint — élnie kellett volna, mégsem élt, ezért a beszámítási jogát elveszítette, alaptalan a panasz. A feleknek ugyanis egymás irányában, amint ezt a fellebbezési bíróság helyesen kifejtette, jogerősen megítélt, egynemű, lejárt és fennálló, ennélfogva a beszámításra alkalmas követelése keletkezett. Ilyen esetben, amikor beszámításra alkalmas követelések állanak egymással szemben, az anyagi jog értelmében, mind a két fél a saját követelését a másikéba, mihelyt mind a kettő lejárt, a másik félhez intézett nyilatkozattal beszámíthatja. S annak, hogy a beszámítás jogával nyomban, abban az időpontban, amikor a beszámítás lehetősége megnyílt, egyik hitelező sem élt, annak, hogy előbb a felperes, majd az alperesek kértek és foganatosítottak az ellenfelük ellen a megítélt egész követelésük erejéig kielégítési végrehajtást és a felperes csak ekkor élt a beszámítási kifogás jogával, ennek nem e beszámítási jog elveszítése, hanem csak az a jogkövetkezménye, hogy a felperes követeléséből az alpereseknek a beszámításról történt