Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

94 Perjogi Döntvénytár. is, ezáltal még azt, hogy a felperes ezekre az ingókra tulajdonjogot szerzett volna, megállapítani nem lehet. Mindamellett, ha a feleknek az okiratból megállapíthatólag az akarata arra irányult, hogy a végrehajtást szenvedő' és bérló'társai az általuk a bérlemény területére vitt ingóságok felett addig, míg ezek a felperes dologi kezessége mellett fölvett kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettségüknek eleget nem tesznek, szabadon és korlátlanul ne rendelkezhessenek, azokat el ne idegeníthessék, a bérlemény területéről el ne vihessék, ezek az ingók nyilván a felperes által vállalt dologi kezességből folyólag kikötött jog biztosítására szolgálnak s mindaddig, míg a felperes dologi kezessége fennáll, a végrehajtást szenvedő ós bérlőtársai egyéb adósságai kielégítésére igénybe nem vehetők. A végrehajtás útján való foglalás és ennek a folyománya a bírói árverés, ami által az ingóságok minden korlátozás nélkül harmadik személyeknek a rendelkezése alá kerülnek, azokat a bérlemény területéről eltávolítják, a felperest a fentiek szerint illető szerzett jogának a gyakorlását nyilván meghiúsíthatja. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint pedig a lefoglalt ingóknak a foglalás alól való felmentésére irányuló igény sikeresen alapítható nemcsak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, amely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak a meggátlására, hogy az ingók végrehajtási árverés alá bocsáthatók legyenek ; és ennek folytán a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalásnak olyan harmadik személyekkel szemben sincsen joghatálya, aki kimutatja azt, hogy az ő jogára tekintettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek a szabad rendelkezése alatt nem állanak. Minthogy pedig ez a fentkifejtettekből megállapítható, a fellebbezési bíróságnak a döntése ezt a jogszabályt sérti, miért is a kir. ítélőtábla a felperes felülvizsgálati kérelmének helyet adott, a fellebbezési bíróság végítéletét megváltoztatta, a lefoglalt ingókat a bírói zár alól feloldotta. A végrehajtatok a foglalás alkalmával arra tekintettel, hogy a végrehajtást szenvedett az ingatlannak a bérlője és hogy a birtokában lévő tárgyak a bérlemény célját szolgálták, jóhiszeműen vélelmezhették azt, hogy a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedő korlátlan tulajdonai, ily esetben pedig az 1881 : LX. tc. 98. §-a szerint a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők még akkor is, ha a felperes igényét a bíróság meg nem állapítaná. A kir. ítélőtábla az összes perköltségeket a felek között megszüntette, mert ez a jogszabály az állandó bírói gyakorlat