Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Perjogi Döntvénytár. 93 Indokok : A 3. sorsz. kérelemhez E. és F. alatt másolatban csatolt okiratok tartalmából megállapítható tény, hogy egyrészt a felperes, másrészt P. P. és társai között oly tartalmú megállapodás jött létre 1926. évi június hó 25-én, amely szerint a felperes megengedi a vele szerzó'dő nevezett feleknek, hogy 80.000,000 kölcsönt vegyenek fel a felperesnek a nevezettek által bérelt ingatlanát terheló'en, amelynek ellenében nevezettek arra kötelezték magukat, hogy amíg ezt a kölcsönt teljes egészében ki nem egyenlítették, az ezen bérelt ingatlanon levő összes és az ezen vállalat által eddig létesített és a fentnevezettek által a kölcsönpénzből ezentúl beszerzendő és beruházandó felszerelésekre, üzembeli tárgyakra, gépekre és a fentnevezettek által a felperestől bérelt ezen a telepen található ingókra és bármely vagyonra, amelyek között vannak a végrehajtató álperesek által a végrehajtás útján lefoglalt ingóságok is, a tulajdonjogot kizárólagossággal a felperesre ruházzák ; bármely mulasztás esetében pedig felperes ezt a kizárólagos tulajdonjogát igénybe veheti, ha utólagosan a kötelezettségeiknek eleget nem tesznek. P. P. pedig az 1927. évi február hó 4-én oly tartalmú nyilatkozatot állított ki B. F. és felesége nevében is, hogy amíg az 1927. január hó 17-én kelt okirat szerint felvett 100.000,000 K kölcsönt teljesen ki nem fizetik, az ezen ingatlanon eddig eszközölt és ezután eszközlendő beruházások, gépek és felszerelések a felperes tulajdonai, a kölcsön lejárta után ezen joga korlátlanná válik. Az ezekben az okiratokban foglalt megállapodások tartalmából kétségtelenül az következtethető, hogy a fentnevezettek, köztük a végrehajtást szenvedő, a felperesnek ekként való kezessége mellett szerzett kölcsönpénzen a saját maguk részére vásárolt, a bérlemény területére, ennek a szolgálatára bevitt ingóságokat valójában nem a tulajdonjogban foglalt rendelkezési jogosultsággal bocsátották a felperesnek, a bérbeadónak a rendelkezésére, hanem csak abból az okból mondottak le az, ezen, általuk a maguk részére a bérlemény használhatása végett vásárolt ingók felett határidőhöz kötötten — a kölcsönpénz visszafizetéséig — a korlátlan és kizárólagos rendelkezési jogukról, hogy a végrehajtást szenvedő által a felperes ingatlanát terhelőén felvett kölcsönkövetelés kiegyenlítéséig a felperest arra az esetre biztosítsák, ha a kölcsön kifizetésének netáni elmulasztása folytán a hitelező az ingatlanból kívánna kielégítést, A dolognak csupán valamely követelés biztosítására történt átengedése a tulajdon megszerzésére nem vezet, s így ha a szerződő felek az ingókról ekként történt rendelkezést az okiratban jogilag helytelenül tulajdonjogátruházásnak nevezték