Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Perjogi Döntvénytár. 73 ítélet jogereje a pertársakra törvényes szabálynál fogva akkor is kiterjedne, ha a perben részt nem vettek volna, akkor a cselekvő pertársak cselekményei azokkal a pertársakkal szemben is hatályosak, akik valamely határnapot vagy határidőt elmulasztanak, amennyiben maguk cselekvőleg nem lépnek fel. Ez a kivételes rendelkezés sem érinti azonban az előbb felhívott miniszteri indokolásnak azt a megállapítását, hogy az alanyi halmazat nem egyéb, mint több pernek célszerűségi okokból való egyesítése, mely az egyes perek természetén nem változtat, nem érinti pedig azért, mert a pertársaknak egymástól való személyi önállóságát kifejezetten elismeri azáltal, hogy szembeállítja a perben résztvevőket a perben részt nem vevőkkel, a cselekvőket a cselekvőleg fel nem lépőkkel, továbbá azáltal, hogy a 80. § második bekezdése a fenti, éspedig e szakasz első bekezdésében felvett szabályt nem terjeszti ki az egyességre, az elismerésre és a joglemondásra, mint az önálló pertársaknak önálló jogi rendelkezéseire, és végül azáltal, hogy az első bekezdés esetében is számol a pertársaknak azzal a jogával, hogy ellentétes vagy eltérő előadásokat tehessenek. Ha a pertársaknak személyi önállósága ekként minden esetben kétségtelen, az alanyi halmazat pedig nem egyéb, mint több pernek célszerűségi okokból való egyesítése, mely az egyes perek természetén nem változtat, úgy pertársaság esetében a per bármelyik pertárs szempontjából a többi pertárs irányában, tekintet nélkül arra, hogy felperesi vagy alperesi-e a pertársaság, valójában és minden esetben más személyek között folyamatban levő pernek tekintendő. Az ezúttal szóbanlevő perbehívás szempontjából azonban az a kérdés nem áll előtérben, högy a pertárs egyúttal jogilag érdekelve van-e abban, hogy a pertársa ellen is folyó vagy pertársa részéről is indított per a pertársa javára dőljön el, mert ez a kérdés csupán a mellékbeavatkozás bejelentésének megtörténte után a Pp. 87. §-a szerint képezheti bírói döntés tárgyát, miért is ennek a kérdésnek a vizsgálatát mellőzve, csupán a pertársaságból kiindulva arra az eredményre kell jutni, hogy a pertárs pertársa pernyertességének elősegítése céljából a perbe, mint más személyek között folyamatban levő perbe, beavatkozhatik. Ha pedig a pertársnak, mint ilyennek mellékbeavatkozása helyet foghat, úgy nincs törvényes akadálya a pertársaság szempontjából annak sem, hogy a pertárs a pertársát perbehívhassa, amennyiben a fentiekből nyilvánvaló, hogy a pertárs a pertársra nézve harmadik személy. Nem helytálló tehát az elsőbíróságnak az a megállapítása,