Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

60 Perjogi Döntvénytár. Indokok : Felperes a feljegyeztetni kért 3. P. 33,219/1928. számú keresetében azt adta elő, hogy ő néhai B. V. végrendeleti örökösei ellen 3. P. 33,915/1926. szám alatt arra irányuló pert tett folyamatba, hogy kényszer, megtévesztés, tévedés és cselekvőképesség hiánya miatt mondassék ki érvénytelennek az: az 1905. évi november hó 23-án kelt öröklési szerződés és az arra vonatkozó későbbi egyességek, amely öröklési szerződésben néhai F. L. és neje örökhagyók a törvényes öröklés mellőzésével általános végrendeleti örökösül B. Vincét jelölték meg. Ugyané kereseti előadás szerint felperes a 3. P. 33,915/1926. számú perben az érvénytelenség további jogkövetkezményének a kimondását az alperesekkel szemben nem kérte. Miért is arravaló hivatkozással, hogy ha a 33,915/1926. számú perrel megtámadott öröklési szerződés és az arra vonatkozó későbbi egyességek tévedés, megtévesztés és cselekvőképesség hiánya miatt érvénytelenek, úgy érvénytelen az öröklési szerződés alapján B. V- javára foganatosított telekkönyvi bekebelezés, valamint azok a bekebelezések is, amelyekkel a tulajdonjog öröklési jog címen B. V. örököseire, az alperesekre bekebeleztetett, e jogkövetkezmények érvényesítése céljából terjesztette elő a felperes az ezúttal feljegyeztetni kért 3. P. 33,219/1928. számú perben azt a kérelmet, hogy az alperesek javára bekebelezett tulajdonjog eredeti érvénytelenség okából töröltessék és az eredeti telekkönyvi állapot állítassék helyre. E kereseti előadásból nyilvánvaló, hogy a felperes által feljegyeztetni kért pernek a jogalapja a 3. P. 33,915/1926. számú perben van előadva, ennélfogva annak a sorsa oly szorosan függ össze a 3. P. 33,915/1926. számú per sorsával, hogy a feljegyeztetni kért per célhoz csak abban az esetben vezethet, ha a 3. P. 33,915/1926. számú perben a felperes részéről vitatott érvénytelenség bíróilag megállapíttatik. Ellenben e kereset jogerős elutasítása ítélt dolog erejével kizárja a feljegyeztetni kért perben érvényesített igény megítélhetőségét. Ez okból a kir. Kúria a telekkönyvi rendtartás 127. és 151. §-ai alapján abból a szempontból, hogy a perfeljegyzés iránti jog a felperest megilleti-e s a perfeljegyzés nem vonatkozik-e oly keresetre, amely jogalapját tekintve már jogerősen elutasíttatott s amely elutasítás következtében a perfeljegyzés célját vesztette s így helyet nem foghat, figyelembeveendőnek találta azt a tényt, hogy a kir. Kúria P. I. 1858/1928/43. számú ítéletében a felperest 3. P. 33,915/1926. számú keresetével elutasította. Minthogy pedig e tény következtében a kifejtetteknél fogva a kért perfeljegyzésnek célja s így helye sincs, a kir. Kúria.