Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

56 Perjogi Döntvénytár. átalánydíjakat 1912. évi december hó 31-ig kifizette, hogy ő (a felperes) 1924. évi április hó 24-én az ügyvédségről lemondott, hogy az alperestől tartozása kiegyenlítését sikertelenül kérte és e miatt hosszabb levelezés után indította meg a jelen pert. A perben az alperes a trianoni béke fenthivatkozott intézkedései alapján és a Pp. 180. §-ának 3. pontja értelmében pergátló kifogásokkal élt, amelyeknek az elsőbíróság helyet adott, a fellebbezési bíróság pedig nem. A kir. Kúria a fellebbezési bíróság álláspontjával egyezően a jelen ügyet a magyar rendes bíróságok hatáskörébe tartozónak tekintette. Ugyanis a trianoni béke 231. cikkének rendelkezései a jelen esetre nem találnak. Éspedig a 231. cikk 1. pontja azért nem, mert e szabály csak azokra a pénztartozásokra áll, amelyek a háború előtt lejártak. A jelen esetben pedig a felperes oly követeléseket érvényesít, amelyek az alperestől a közöttük régebb idő óta fennállott jogviszony alapján neki jogtanácsosi minőségében elvégzett teendőiért járnak és amelyeket a fellebbezési bíróság megállapítása szerint első ízben csupán 1924. évi április hó 24-ón, vagyis a háború befejezése és az 1921 : XXXIII. tc.-be foglalt trianoni béke törvénybeiktatása után érvényesített az alperessel szemben. A felperes követelésének egy része ugyan a háború előtt keletkezett és a felperesnek jogában állt volna azt rögtön az illető ügyvédi teendők elvégzése után, már a háború kitörése előtt is érvényesíteni és ezáltal lejárttá tennie. Valóban azonban a felperes a követeléseket is csak a háború után hozta az alperestudomására és az alperesnek a teljesítésre való felszólítása útján csak ebben az időpontban tette azokat lejártakká. Ezek szerint a felperes jelen perbeli követelése sem egészben, sem részben nem a háború előtt vagy a háború alatt, hanem csupán a háború után akkor vált lejárttá, amidőn az alperest annak a teljesítésére első ízben felhívta. Az ekkor lejárt követelésre pedig a békeszerződés 231. cikkének 1. pontja nem alkalmazható. II. Ugyanebből az okból, mivel a felperes követelése annak a háború befejezése után való érvényesítésével járt csak le, nem láthatta a kir. Kúria fennforogni a békeszerződés 231. cikke 2. pontjának tényállását sem. Ennek folytán a háború alatti felfüggesztés kívánalmának közelebbi vizsgálatától el is tekintve, alaptalannak találta az alperes pergátló kifogásának a 231. cikk 2. pontjára fektetett részét is. III. A békeszerződés 231. cikkének függeléke csupán oly