Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 49 szemben az alperesek ugyan a jelen per során beszámítási kifogásokkal élhettek, de erre csak oly ellenköveteléseket használhattak fel, amelyek számszerű megállapítása a jelen per befejezését nem akadályozza. A felperes ily ellenkövetelésnek elismerte az alperesek által a szőlő megmunkálására előlegezett 9.000,000 koronának őt tulajdoni aránya szerint terhelő J/s részét, vagyis azt a 3.000,000 koronát, amelyet a fellebbezési bíróság az alperesek javára be is számított. Beszámítási kifogásukat azonban az alperesek nem használhatják fel arra, hogy a felperesi követelés érvényesítését az által akadályozzák, hogy itt számszerint meg sem határozott oly állítólagos ellenköveteléseket szembe vessenek, amelyek csak az általuk elő nem terjesztett, illetve a felperes által el nem fogadott és az 1924/25. évre vonatkozó gazdasági elszámolások eredményei. A felperes által el nem ismert ily ellenkövetelések jogosságának és számszerűségének kiderítése a jelen perben a felperessel szemben már jogerősen megállapított kártérítési kötelezettségük elodázását jelentené. Tekintettel arra, hogy az alperesek idevágó ellenköveteléseiket számszerint pontosan elő nem terjesztették, a fellebbezési bíróság nem is volt abban a helyzetben, hogy azokról akár a sérelmezett ítéletben, akár pedig a Pp. 389. §-a értelmében a tárgyalás folytatásának elrendelése útján legalább a jelen per keretében dönthessen. V. Alapos a felperesnek amiatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság nem ítélte meg az alperesek késedelme folytán neki járó késedelmi kártérítést. Az a körülmény, hogy a késedelem idejében a pénzromlás már elmúlt volt, a kir. Kúria 33. számú jogegységi határozata értelmében az 1923 : XXXIX. tc. 2. §-ának alkalmazását ki nem zárja. A jelen esetben pedig az idézett törvény 2. § 2. bekezdése mutatkozott alkalmazandónak. VI. Alapos a felperes ama panasza is, hogy a fellebbezési bíróság szabálysértéssel intézkedett az elsőbírói költségek leszállítása és a fellebbezési költségek mennyisége tekintetében. Ugyanis a jelen per alapját tevő 5188/1925. sz. perben a felperes eredetileg kérte az alpereseket az általuk okozott kár megtérítésében is marasztalni. Ezt a kérelmét az előkészítő iratában is fenntartotta. Csupán akkor szállította azt le a számadás előterjesztésére és a kár puszta megállapítására, amidőn a szakértők az előzetes szemle során nem állapították volt meg a kár pénzbeli értékét, éspedig azért nem, mert a becslés a vámospércsvidéki szüret előtt történt. A leszállítást azzal az indokolással terjesztette elő, hogy ezt az alperesek halogató magatartása miatt teszi. Perjogi Döntvénytár XV. 4