Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 13 elévülés okából el nem utasítható és az elsőbíróságot további tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. Az alperesek a fellebbezési bíróságnak ezt a jogi álláspontját és döntését jogszabálysértés okából támadják meg, támadásuk azonban nem alapos. Igaz ugyan, hogy az 1881 : LX. tc. 244. §-a, illetve e szakaszban felhívott 236. §-a szerint a nyilván valótlan vagy megszűnt igény biztosítására kért zárlatból, tehát az ily zárlat elrendeléséből származó kár megtérítése iránti kereset az e szakaszban meghatározott időponttól számított három hónap alatt indítandó meg a zárlatot kérő ellen, jelen esetben azonban a felperesek kártérítési keresetüket, amint már fentebb is megállapíttatott, főkép arra alapítják, hogy az alperesek alkalmatlan zárgondnokot hoztak javaslatba s vezettettek be, és a zárlat tartama alatt a zárgondnokot a gazdálkodáshoz szükséges költséggel nem látták el, amely cselekményük, illetve mulasztásuk volt oka annak, hogy a rendes, gazdálkodás mellett elérhető jövedelemnek csak 70 °/0-a folyt be, felperesek tehát keresetüket az id. tc. 244. §-ában meghatározott jogalaptól eltérőleg más jogalapra fektették. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy abból a szempontból, hogy a felperesek kártérítési keresetüket kellő időben indították-e meg, nem az id. tc. 244. §-a, illetve 236. §-ában meghatározott háromhónapi határidő, hanem a kártérítési követelések érvényesítésére általában meghatározott 32 év az irányadó, s mivel ez az ítéleti tényállás szerint még nem telt el, a felperesek keresetüket kellő időben indították meg s így helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint a felperesek keresetükkel nem utasíthatók el azon a címen, hogy keresetüket nem kellő időben indították meg. E szerint az alperesek felülvizsgálati kérelme alaptalan lévén, azzal őket el kellett utasítani. II. A fellebbezési bíróság az ítéletét közbenszóló ítéletnek jelöli meg és annak kimondásával, hogy a kereset elévülés okából el nem utasítható, az elsőbíróságot utasítja további eljárásra. A fellebbezési bíróság ítéletének ez a megjelölése és intézkedése azonban oly lényeges eljárási szabályt sért, amelyről a felek nem rendelkeznek és arról le nem mondhatnak (Pp. 223. § 2. bekezdés). Az elévülés a követelhetés előkérdése ugyan, de nem tekinthető a Pp. 391. §-ában jelzett oly alapnak, amelynek elbírálására a közbenszóló ítélet is szolgálhat és ennek elbírálása nem ad alapot arra, hogy a fellebbezési bíróság az ügyet további tárgyalás végett az elsőbírósághoz utasíthassa vissza. A Pp. 506. §-a