Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

100 Perjogi Döntvénytár. Az 1885 : XXIII. tc. 156. §-a értelmében mindazokban az ügyekben, amelyek a vízjogi törvény szerint a vízszabályozásra vonatkoznak, a közigazgatási hatóság illetékes. Ez a törvényszakasz tehát a vízszabályozásra, vizek elleni védelemre vonatkozó ügyekben általánosságban a közigazgatási hatóságok hatáskörét állapítja meg, a bírói hatáskörrel szemben. A felhívott törvényszakasz miniszteri indokolása szerint az ily ügyekre vonatkozóan általánosságban megállapított közigazgatási hatáskör alól csak azok az ügyek vétetnek ki s oly ügyek számára marad fenn a bírói eljárás, amelyekre nézve maga a vízjogi törvény bírói eljárást rendel, valamint amelyek a tulajdon kérdésével kapcsolatban bírói intézkedést igényelnek. A Pp. 180. §-ának 1. és 2. pontjaiban meghatározott pergátló körülmények fennforgása kérdésében ennélfogva vizsgálni kell azt a további kérdést, hogy felperesek kereseti igénye ily alapon bírói hatáskör alá vonható-e? A kereseti kérelmek tartalmából nyilvánvaló, hogy felperesek nem a szorosan vett tulajdonjog kérdésével kapcsolatosan igényelnek bírói intézkedést. Ily alapon tehát a kereseti igények tekintetében a bírói hatáskör meg nem állapítható. Ami már most azt a további kérdést illeti, hogy a vízjogi törvény egyes rendelkezései a kereseti igényeknek bíróság előtti érvényesítését megengedik-e, úgy e részben a kir. Kúria elkülönített elbírálás tárgyává tette azt a kereseti igényt, amely arra alapítottan kérte a felpereseknek a társulat kötelékéből való kibocsájtását, hogy az alperes társulat az alispán által az 1913. évben elrendelt vízrendészeti munkálatokat mindezideig el nem végezte s a felpereseket érdeklő szárazérben 35 év óta semminemű munkálatokat nem teljesített, attól a kereseti igénytől, amelyet a felperesek arra való hivatkozással, hogy ingatlanaik jogellenesen és tévesen vonattak be az ártéri területbe, az ártér csökkentése iránt támasztottak. A vízjogi törvény ugyanis eltérően szabályozza ez igényeket illetően a hatáskör kérdését. I. Arra vonatkozóan, hogy azok a személyek, akik annálfogva váltak a vízrendezésre alakult társulat tagjaivá, hogy ingatlanaik közigazgatásilag jogerősen árterületként megállapíttattak, a társulatból utólag kibocsájthatók-e, a törvényhozást a javaslat indokolásából megállapíthatóan az az elv irányította, hogy a kibocsájtás a lehető legritkább esetre szoríttassák. Ez indokolás szerint «a javaslat lehetőleg kerülni kívánta azt, hogy a nagynehezen létesülő s gyakran csak kényszer alkalmazásával alakült társulatok egyeseknek még oly igazolt