Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

96 Perjogi Döntvénytár, nesen különítette el a nyíregyházai kir. járásbíróság előtt P. 10,089/1924. és az ugyanott P. 10,090/1924. sz. alatt folyamatba tett pereket annakutána, hogy azok egyesítését a fellebbezési eljárás során elrendelte és hogy azokat a Pf. 606/44/1925. számú ítéletében egy ízben már együttesen eldöntötte volt. Ugyanis a Pp. 236. §-ában foglalt az a szabály, hogy a bíróság az előtte folyamatban lévő pereket illetően az egyesítés tárgyában hozott határozatát hivatalból is megszüntetheti és e szerint az egyesítést rendélő határozatához a Pp. 419. §-a értelmében az eljárás további folyamán a törvény kivételes intézkedése folytán kötve nincs, csak addig alkalmazható, amíg az illető bíróság az egyesített perben végítéletet nem hozott. Midőn azonban a fellebbezési bíróság a fellebbezés során egyesített perekben már ítéletet hozott, midőn a felülvizsgálati bíróság sem intézkedett az egyesítés megszüntetése iránt, sőt ez utóbbi az egyesített pereket közösen tárgyalta és feloldó végzésében együttesen és egységesen bírálta el, a fellebbezési bíróság a már egyesítve felülvizsgálati elbírálásban is részesült pereket a felülvizsgálati bíróság feloldó végzése következtében megtartott további fellebbezési tárgyalás során többé már el nem különítheti. A jelen esetben ez az elkülönítés ki van zárva azért is, mert a kir. Kúria a felperes mindkét perbeli követelését egységesen bírálván el, a fellebbezési bíróságnak az 53. alszámú feloldó végzés indokaiban mindkét perbeli követelésre egyaránt vonatkozó utasításokat adott, amelyek a fellebbezési bíróságot a Pp. 543. §-a értelmében kötik és amelyektől az elkülönítés elrendelése által sem térhetett el. Különösen nem térhetett el azoktól az alperesek által támasztott beszámítási kifogások tekintetében. Mindaddig, amíg a fellebbezési bíróság valamennyi beszámítani kívánt ellenkövetelés tényalapját és összegszerűségét ki nem derítette, nem dönthető el az sem, vájjon az alperesi ellenkövetelések, amelyek a felperesi haszonbérkövetelésekkel összefüggésben állanak, a felperes haszonbérköveteléseinek összegszerűségét befolyásolják-e és mennyiben. A fellebbezési bíróság tehát megsértette úgy a Pp. 236., mint e törvény 389. és 543. §-ait akkor, amidőn a felülvizsgálati bírósággal ellentétben a kir. Kúria felfogásának megfelelően egyesítve tárgyalandó és eldöntendő pereket a feloldó végzés hozatala után elkülönítette és amidőn csupán azok egyikét, a P. 10,089/1924. számú pert bírálta el. Ezért az ítéletet fel kellett oldani és a fellebbezési bíróságot további szabályszerű eljárásra kellett utasítani. (P. 543. §.) A kir. Kúria ezen álláspontja mellett a többi felülvizsgálati