Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

68 Perjogi Döntvénytár. Arra a köztudomású tényre figyelemmel ugyanis, hogy a világháború gazdasági hatásaként a korona belső értéke igen nagy mérvben csökkent, — az ügyletkötéskor volt értékkel az 1918. március havi 100 K egyenlő' volt 55'25 svájci frankkal szemben — a végrehajtás kérésekor, 1923. július hó 19-én a hivatalos árfolyamtáblázat szerint már 0*06 sv. franknak felelt meg 100 korona, a fellebbezési bíróságnak helyes okfejtése szerint az alperes nem volt jogosított a végrehajtást a felperes ellenében olyképpen kérni, ahogy azt tette, hogy t. i. az értékét vesztett 30,600 papírkorona lefizetése ellenében juthasson végrehajtás útján a felperes által átadni kötelezett értékállóbb áruhoz, és annál kevésbbé volt jogosított a végrehajtást 1925. szeptember hó 10-én, amikor a korona már teljesen elértéktelenedett, azt a 30,600 papírkoronának felajánlása mellett foganatosíttatni. A felperesnek csak a fellebbezési eljárásban ez alapon érvényesített támadásával kapcsolatban az alperesnek a keresetváltoztatásra alapított felülvizsgálati támadása a Pp. 188. § utolsó bekezdése értelmében figyelembe vehető nem volt és így jogszerű a felperesnek az az igénye, hogy már e perben beszámíthassa az alperesnek járó 37.332,000 korona = 2986 P 56 f áruegyenértékébe — amelyben a 3000 korona vételárelőleg értéke is már benne van — az alperest ugyanazon ügyletből viszontkötelezettségként terhelő és a felperest illető 33.998,785 korona = 2719 P 90 f átértékelt vételhátralékegyenértéket, éspedig annál inkább, mert a fenti tényállás szerint ehhez az alperes is kifejezetten hozzájárult. De ezenfelül a különbözetként jelentkező 266*66 pengő tőkéből és annak kamataiból álló alperesi követeléssel szemben a felperes beszámíthatja azon összesen 723 P 40 f-t kitevő költségkövetelését is, amely költség, mint elsőbírósági, fellebbezési és felülvizsgálati költség, a fentebb említett átértékelési perben javára az alperessel szemben megítéltetett és amely költségnek beszámításával az alperesnek ezen ügyből a fentiek szerint még járó 266 P 66 f tőkéből és járulékaiból álló követelése teljes kielégítést nyer, minthogy a fent kifej tettek szerint jogtalanul kért végrehajtás elrendelésével és annak foganatosításával felmerült költségek a felperest nem terhelik. Az alperesnek a végrehajtás elrendelése alapjául szolgáló ítéletben meghatározott követelése tehát a határozatot megelőző peres eljárás utáni időben megszűnt és így a végrehajtási joga is egészen elenyészett (Ppé. 39. § a) pont). A fellebbezési bíróság a panaszolt döntésével nem ment túl a felperes kereseti kérelmén, mert a felperes kérelme mindig oda irányult, hogy végrehajtás egészben szüntettessék meg —