Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

Perjogi Döntvénytár. amennyiben ezzel nem a házassági kötelék megsemmisítéséty érvénytelenítését vagy felbontását, hanem ellenkezően á házassági kötelék fenntartását célozzák. A fennforgó esetben azonban az alperesnek fentebb ismertetett és lényegében, a házasság felbontását célzó személyes perbeli cselekménye (t. i. a perorvoslatról történt lemondás) nem is az anyagi, hanem az alaki jogba vágó olyan perbeli cselekmény, amelynél a kötelező ügyvédi képviselet nem mellőzhető. A Pp. 410. §. harmadik bekezdése helyébe lépett, 1925. évi VIII. tc. 13. §-a ezt a szabályt nem érinti. A kir. Kúria álláspontja szerint a fellebbezési bíróságnak felperes által sérelmezett fentebbi eljárása tehát az előadottak szerint mindenkép helyes, annál is inkább, mert ez a Pp. 99. ^-ában kifejezett annak a szabálynak is megfelel, hogy a félnek a kötelező ügyvédi képviselet mellőzésével személyesen végzett perbeli cselekményé (azaz a fennforgó esetben a fellebbezésről való lemondás) hivatalból visszautasítandó. Ami most már az ügy érdemét illeti, a fellebbezési bíróság tényállásként azt állapította meg, hogy a felek közös lakását 1926. évi augusztus hó 21-ik napján a felperes hagyta el, továbbá miután megelőzően már két ízben is elhagyta volt az alperest pár heti időtartamra, de azért megint csak visszatért hozzá. Ezt a tényállást a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában írt jogkörében jogszabály megsértése nélkül állapíthatta meg a Pp. 316. §-ára való tekintettel az iratok között fekvő helyhatósági bizonyítvány tartalmával ellentétben is. Az idevonatkozó felülvizsgálati panasz tehát szintén alaptalan annál is inkább, mert a fellebbezési bíróság ezt a megállapítását a Pp. 270. §-ának megfelelően tüzetesen meg is indokolta. Mellőzve tehát a fennforgó esetbén annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a felek közül melyiket kell elhagyó félnek tekinteni, felperesnek a Pp. 648. §-a^alapján előterjesztett visszahívó k'érelme időelőtt beadottnak tekintendő, mert felperes azt az elhagyás fentebb jelzett időpontjától számítva nem hat hó múlva (H. T. 77. §. a) p.), hanem már a 11-ik napon (1926 augusztus 31-én) adta be, miért is a felperes által kieszközölt fentebb már ismertetett bírói meghagyásnak jogi hatálya nincs, a jogi hatály nélküli bírói meghagyás teljesítésének a megtagadása pedig a H. T. 77. §. a) pontjában írt házassági bontó ok létesülésére nem vezethet. Mindezek alapján a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti: rendelkezése, mely szerint az elsőbíróság ítéletének megváltöz< tatása mellett felperest a H. T. 77. §. a) pontjára alapított bontó; Perjogi Döntvénytár. XIV. 4