Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

Perjogi Döntvénytár. 25 34 évet meghaladó idő óta állandóan különváltan élő felperes az alperes tudta és hozzájárulásával óvónőként évtizedekig állott a magyar állam szolgálatában és a szolgálata színhelyéről, Nagyszalontáról 1921. évi június hó 15-én Magyarországnak a trianoni békeszerződés alapján megállapított területére — Szeged városába — tért vissza s itt letelepedési engedélyt nyervén, azóta a magyar állam nyugdíjasaként állandóan itt is lakik és magyar állami alkalmazotti, illetve nyugdíjasi minősége, a trianoni békeszerződés életbeléptetése előtt Magyarország területére visszatérése, itt letelepedése s folyton ittlakása következtében, a 6500/1921. M. E. számú rendelet 21. §-a értelmében magyar állampolgárnak tekintendő : ennélfogva férjének — az alperesnek — a román állam területéhez csatolt Nagylak községben lakása s ottani községi illetősége és román állampolgári minősége mellett is ő a férj honosságát nem követi, mert a 6500/1921. M. E. számú rendelet 9. §-ában foglalt rendelkezés éltelmében ez a jogszabály kifejezetten csak a férjjel együttélő feleségre nyerhet alkalmazást. Minthogy pedig magyar állampolgársága mellett a felperes a magyar bíróság illetékességének igénybevételére jogosult, a Pp. 413. §-a értelmében az adott esetben kizárólagos bírói illetékességről lévén szó, a Pp. 52. §-a alapján a bíróság kijelölésének van helye ; a kir. Kúria a felperesnek a makói kir. járásbíróság illetékességének megállapítására vonatkozó kérelmét ily irányú kérelemnek tekintvén, a most felhívott törvényhelynél fogva a perben eljárt makói kir. járásbíróságot kijelölt bíróságnak tekinti, amivel szemben az alperes pergátló kifogásának törvényes alapja hiányozván, az alperesnek erre irányuló felülvizsgálati panasza elesik. A tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának s ezek között az L) és M) alatt csatolt orvosi bizonyítványok tartalmának is a Pp. 270. §-ában meghatározott szabad mérlegelésével s az ebből folyó indokolási kötelesség betartásával megállapított irányadó tényállás szerint, a felperes súlyosabb állandó betegsége következtében, már kereset- és munkaképtelen ; ennél és a gazdasági és megélhetési viszonyok köztudomásszerű súlyos roszszabbodásánál fogva nyugalmazott óvónői minőségében a magyar államtól élvezett 406,000*K havi nyugdíja mellett is a felperes illő eltartására a fellebbezési bíróság által megítélt tartásdíj feltétlenül szükséges s az alperes — a megállapított irányadó tényállásban meghatározott vagyoni viszonyai mellett — saját fenntartásának veszélyeztetése és vagyoni romlása nélkül azt fizetni képes. Az alperesnek a megítélt havi tartásdíjban marasztalása tehát az anyagi jognak megfelel.