Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

118 Perjogi Döntvénytár. keresetét érdemben elbírálta és az elsőfokú bíróság végítéletét helybenhagyta. II. A kir. Kúria a keresettől való elállás tudomásul vétele és a 17. sorszámú ítélet hatály vesztésének kimondása utáni további eljárást teljesen perrendellenesnek és törvénytelennek találja. A Pp. 666. §. második bekezdése szerint kétségtelen, hogy a keresettől való elállás esetén is : «az eljárás folytatandó, ha a keresetet az erre szintén jogosított és az eljárásban résztvett felek valamelyike magáévá teszi». A törvény eme rendelkezése azonban elsősorban a személyi állapotot tárgyazó perekben való jogosultság szempontjából vizsgálandó. A Pp. XI. címe ugyanis külön rendelkezik (643., 650., 688. §. stb.) arról, hogy az ott szabályozott perekben ki lehet a felperes és ki lehet az alperes és beavatkozó. De a Pp. eme rendelkezései nem is kimerítők, hanem e részben a H. T. rendelkezései is figyelembe jönnek. A Ht. 76—80. §-ai szabatosan meghatározzák, hogy a házasság felbontását melyik házasfél kérheti és e rendelkezések alkalmazandók a perjogilag szabatosan meghatározott viszontkeresetekre is (H. T. 84., 85. §.). A Ht. 85. §. harmadik bekezdése értelmében viszontkereset nélkül (egyszerűen kifogás alapján) is kérhető az ellenfél vétkessé nyilvánítása. E rendelkezések a Pp. 666. §-ában foglalt eljárási jogszabállyal egybevetve nyilvánvalóvá teszik, hogy a H. T. 80. §. a) pontjára alapított perben az alperes a felperes keresetét nem teheti magáévá, amiből okszerűleg foly, hogy az elsőbíróság nyilván törvényellenesen járt el, amidőn az alperest a felperes elállásáról azzal értesítette, hogy a keresetet magáévá teheti, mert az alperes a bontóperben — a kifejtettek folytán — nem tekinthető arra jogosított félnek, hogy a felperes keresetét magáévá tehesse. É törvénytelenségből az alperesre a közjogi jellegű rendelkezésekkel szemben semmiféle előny nem származhatott, tehát az elsőfokú bíróság törvényellenesen járt el a továbbiakban is, amidőn az alperes bejelentését az elállás folytán már megszűnt perben keletkezett és hatálytalanná vált ítéletre vonatkoztatva, tárgyalás alá vette és érdemben elbírálta. A kifejtettek folyományaként a fellebbezési bíróság mindezeket hivatalból kellett volna hogy észlelje és ez esetben azt is megállapíthatta volna, hogy az alperes bejelentését <cviszontkeresetnek» sem lehetett volna minősíteni, mivel a felperes kere-