Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

Perjogi Döntvénytár. 117 129. A H. T. 80. §. a) fontjára alapított perben az alperes a felperes keresetét a Pp. 666. §. 2. bek. alapján magáévá nem teheti; és a jelperes joghatályos elállása után az alperes részéről sem viszontkeresetnek, sem viszonlvétkességi kérelemnek, hanem csak önálló bontókeresetnek lehet helye. (Kúria 1929 J-Ún< 26. P. III. 5290/1928. sz.) A kir. Kúria: A P. 1768/1925/31. sorszámú elsőfokú és a P. II. 783/1928/35. sorszámú másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyezi: az alperes 19. sorszámú bejelentésének a visszautasítása mellett a pert megszűnteti és az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felperesnek 15 nap alatt 420 pengő összköltséget fizessen meg. Indokok : I. A perbeli tényállás szerint a felperes a H. Ti 80. §. a) pontjára alapított bontóperben a nagykanizsai kir. törvényszék által 1927. évi május hó 18. napján P. 1768/1925/17. sorszám alatt hozott s a peresfelek házasságát felbontó ítélet jogerőre emelkedése előtt a pertől elállott (17. sorszám). A kir. törvényszék az 1927. évi augusztus hó 7. napján 18. sorszám alatt hozott végzéssel tudomásul vette a pertől való elállást és kimondotta, hogy az elállás folytán a 17. sorszám alatt hozott ítélet hatályát vesztette, egyben azonban az elállást, a Pp. 666. §. harmadik bekezdésére való utalás mellett, az alperessel azzal közölte, hogy a keresetet az elállás közlésétől számított 15 nap alatt magáévá teheti. Az alperes a kitűzött határidőn belül (19. sorszám) a felperes keresetét magáévá tette és kérte a hatálytalanított ítélet joghatályának a fenntartását és annak akkép való módosítását, hogy tényállításai alapján a felperes vétkessége is megállapíttassék s mint vétkes a végleges nőtartás iránti igényével elutasíttassék és a perköltségek kölcsönösen megszűntethessenek. A felperes ellenkérelme (31) arra irányult, hogy az alperes az átvett keresetével utasíttassék el és a költségekben marasztaltassék ; bontás esetére kérte az alperest vétkesnek nyilvánítani s a tartásdíjak megfizetésére kötelezni. Az elsőfokú bíróság az alperes bejelentését keresetnek minősítette s azzal elutasította és kimondotta, hogy a 17. sorszám alatt hozott ítéletnek jogi hatálya nincs. A fellebbezési bíróság az alperesnek a keresetet magáévá tevő 19. sorszámú bejelentését viszontkeresetnek minősítette s minthogy a felperes az alperes viszont kereset ének érdemi tárgyalásába is belebocsátkozott, a kir. ítélőtábla az alperes viszont-