Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

Perjogi Döntvénytár. 93 követelést illetően is éljen perújítással és pedig a követelés egyéb részeire vonatkozóan is megújított perben eljárni hivatott fellebbezési bíróság előtt. Ebből pedig következik : hogy a perújítási eljárásban hozott fellebbezési ítélet felülvizsgálattal megtámadható annak ellenére, hogy a felülvizsgálat az alapperben mint a pertárgy értéke szerint kizárt visszautasíttatott. Az előzők szerint mutatkozó teljes perérték (2180*34 pengő) szerint ugyanis az ügy felülvizsgálat alá tartozik s a felülvizsgálatot a Pp. 574. §-a sem zárja ki, mert ha felperes követelésének ezt a részét már az alapperben a fellebbezési bíróság elé viszi, felülvizsgálatnak helye lett volna, az a rendelkezés pedig, hogy az újított perben «fellebbvitelnek annyiban van helye, amennyiben az illető bíróság határozata az alapperben fellebbvit éllel megtámadható volt» nem jelenti azt, hogy a közbeeső jogorvoslat elmulasztása miatt az alapperben ugyan kizárt, de a teljes perérték szerint megengedett jogorvoslatnak a teljes értékre vonatkozó újított perben helye nem volna. A perújítási kérelem keretében a fellebbezési bíróság nem sértett azonban jogszabályt, amidőn felperesnek X. 2.-/. jelű különirattal kiterjesztett perújítási kérelmét elutasította. A felperesi perújítás ugyanis ebben a részében egyedül a csatlakozási kérelemnek helytelen visszautasítására támaszkodott és nem hozott fel különösen oly tényt vagy bizonyítékot, amely módosíthatná azt a tényállást, amelyre az alapperben eljáró s e részben jogerősen döntő elsőbíróság az 1910/1920. M. E. számú rendelet 7. §-át alkalmazta. A fellebbezési bíróságnak az az álláspontja pedig helyes, hogy a fellebbezéshez történt csatlakozásnak az alapperben történt visszautasítása, mint jogi döntés, perújítással meg nem támadható. A felülvizsgálati kérelemnek az a része ellenben, amely a hitelezési tényállásra vonatkozik, alapos. A fellebbezési bíróságnak helyes okfejtése szerint is döntő ama ténykörülménynek a megállapítása ugyanis, hogy felperes a hitelezésnek december 5-én történt újabb eltiltása után is hitelbe adott el árut, jogszabályba ütközik, amennyiben a perben ennek a megállapítására nincs adat. Az a felfogás, hogy az 1926. december 5-ét megelőző hitelezés egyáltalában s különösen 1926 január 12-én az elbocsátásra jogos okul nem szolgálhatott, az alapperben hozott ítéletben érvényesült jogi felfogással sem ellentétes, mert az ítélet szerint is csak az ismételt figyelmeztetés után történt hitelezés lehetett jogos oka a felmondás nélkül történt elbocsátásnak. Az alapperben érvényesült és ezért az újított perben is irányadó jogi felfogással nem volna ellentétes az sem, ha oly tények bizonyíttatnának, amelyekből az következnék,