Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIV. kötet (Budapest, 1930)

78 Perjogi Döntvénytár. pereseknek 100 P felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt fizessen meg. Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy a hagyatéki leltárba felvett ingók és ingatlanok az örökhagyónak a felperesekkel és az időközben meghalt Sz. Gyulával, kinek örökösei ennek a vagyonnak a tekintetében szintén a felperesek, közös törzselődről hárult vagyona voltak, minélfogva azokra az öröklési jog az I. rendű alperessel — az örökhagyó özvegyével szemben — érvényes végrendelet hiányában a felpereseket illeti. Ennek alapján a felpereseknek kereseti joguk van arra, hogy az örökhagyó végrendeletét a szóbanforgó vagyonról rendelkező részében érvényteleníttessék. Ami a végrendelet érvényességének kérdését illeti, a felleb-, bezési bíróság által következtetés alapjául elfogadott tények,., amelyeket az Igazságügyi Orvosi Tanács is véleményének megalkotásánál figyelembe vett, a m. kir Kúria meggyőződése szerint is kétségtelenül megokolttá teszik az Igazságügyi Orvosi Tanács véleményének elfogadásával annak a ténynek a megállapítását, hogy Sz. Sándor örökhagyó végrendeletének az 1914. évi július hó 27. napján történt megalkotásakor akaratának szabad el-, határozási képességét kizáró elmebetegségben szenvedett. Téves a felülvizsgálati kérelemnek az az állítása, hogy a fellebbezési bíróság ítélkezésénél nem volt tekintettel arra, hogy, számos tanú — köztük orvosok is — az örökhagyó magatartásában, beszédében és tetteiben, a végrendelkezéshez közeleső időben elmebetegségre utaló jelenségeket nem találtak. Téves pedig ez az állítás azért, mert a fellebbezési bíróság ezeket a bizonyítékokat figyelembe vette, azonban ténymegállapítás alapjául indokoltan nem fogadta el s ítéletének idevonatkozó indokolása sem a helyes okszerűséggel, sem az iratok tartalmával nem ellentétes. És a fellebbezési bíróságnak ez az álláspontja annál kevésbbé eshetik kifogás alá, mert nincs adat a perben arra, hogy a végrendelkezéshez közeleső orvosi vizsgálatok az örökhagyó elmeállapotára kiterjedtek volna. Ezek után nem tehető alaposan panasz tárgyává a fellebbezési bíróságnak az az eljárása sem, hogy az I. rendű alperes által a fellebbezési tárgyalás során felajánlott további, nem szakértő tanuk kihallgatását mellőzte, mert a további tanú-, kihallgatás célja is csak annak a kimutatása volt, hogy a kihallgatni kért tanuk az örökhagyón elmebetegség tüneteit nem észlelték. Az Igazságügyi Orvosi Tanács nem nyilatkozott ugyan véleményében arról, hogy az örökhagyónak elmebetegsége dacára lehettek-e világos pillanatai s ebben a kérdésben tényállást