Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

70 Perjogi Döntvénytár. alapján 2 hónapra felfüggesztette, és erre nézve a telekkönyvi halóságot az oda 14,045/1926. tkvi sz. a. érkezeit végzésével megkereste, az 1926. évi október 21-én felvett 14,187/1926. tkvi sz. a. iktatott árverési jegyzőkönyv tartalma szerint pedig dr. F. Sándor ügyvéd ugyancsak a íenntebb hivatkozott törvényszéki végzés felmutatásával kérte az árverés felfüggesztését vagyonfelügyelői minőségben: s így a vagyonfelügyelő személyének a telekkönyvi hatóság elolt már ekkor ismertnek kellelt lennie, mint ilyen pedig — esetleg vagyonfelügyelői járandóságait illetően is — a sorrendi lárg)aláson való részvételben érdekeltnek tekintendő és arra megidézendő lett volna. Minthogy ezek szerint sem a végrehajtást szenvedő, sem pedig a vagyonfelügyelő az 1927. évi április hó 23. napjára kitűzött sorrendi tárgyalásra szabály s/erűen nem idéztetelt, s így az ily módon megtartott sorrendi tárgyalás alapján a kielégítési sorrend megállapítása lárgvában alaposan határozni nem is lehetett, a kir. Kúria a továbbiakat illetőleg a jeien végzés rendelkező része szerint határozott. Ez a végzés semmi irányban sem érinti azt a még majd ezután eldöntendő kérdést, hogy a vagyonfelügyelői díjak nyerhetnek-e s ha igen mily mérvben és mily módon ezen ingatlan végrehajtási eljárás során kielégítést. = Ad II.: V. ö. Perjogi Dtár II. 231., III. 138. VII. 15. sz. 77. Haszonélvezeti jog törlését és ezzel kapcsolatban az ingatlan birtokbaadását elrendelő ítélet nem szolgálhat a végr. t. 237. §. b) pontja, illetve a Ppé. 54. §-a szerinti zárlat alapjául. (Kúria 1927 dec. 2. Pk. V. 8348. sz.) A kir. Kúria: A másodbíiósjíg végzését helybenhagyja, mert a birtokba adásra irányuló kereseti kérelem csakis a haszoné vezeti jog törlése folyományaként lévén előlerjesztve és a birtokba adás a felperesek javára ekként lévén megítélve, az a körülmény, hogy a perben a tulajdonjogban rejlő birtokhoz való igény érvényesítése is szerepel, felpereseknek a zárlat elrendelésére irányuló kérelmük teljesítését az 1881 : LX. tc. 237. §. b) pontjára, illetve az 1912 : LIV. le. 54. §-ára alapítottan indokolná nem teszi. A haszonélvezetben — tehát az illető ingatlan birtokában — a jogosult mindaddig megmarad, amíg vele s/emben a marasztaló ítélet jogerőre emelkedik és ezzel kapcsolatban nines oly dolog vagy jog, amelynek biztosítása volna szükséges. Már pedig az idézett törvényrendelkezéseknek az a célzata, hogy a pernyertes, de még