Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

Perjogi Döntvénytár. 64 460.000 K költség erejéig, amely köliség — dr. L. Gyula ügyvéd képviselete mellett — M. István javára F. Pál itteni végrehajtást szenvedő ellen — a jelen kielégítési végrehajtási kérelemnek alapjául szolgált Pkf. I. 1877/1926. 6. sorsz. (gyulai kir. tszék, mint felf. bíróság) végzéssel jogerősen meg van állapítva, s illetőleg, amelynek lizetésére F. Pál végrehajtás terhével van kötelezve. Ennélfogva a másodbíróságnak az az álláspontja, hogy a Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az ügyvéd saját személyében nem jogosult végrehajtást kérni, mert az a rendelkezés csupán a költség fizetésének módját és helyéi állapítja meg, el nem fogadható, s így a végrehajtató kielégítési végrehajtás elrendelésére irányuló kérelmével a másodbíróság által felhozott okból el nem utasítható. Mindazonáltal a másodbíróság elutasító végzését ebben az esetben helyben kelleti hagyni, mert a Ppé. 18. §-a utolsó bekezdésének gyakorlati alkalmazásában érvényes jogszabály az is, hogy az esetben, ha a kielégítési végrehajtást a per, vagy más eljárási költség erejéig ezen most felhívott törvényhely alapján a pernyertes félnek az ügyvédje kéri, a végrehajtást szenvedő a perköltségbe ily esetben is beszámíthatja az őt a pernyertes fél ellen már korábban hozott bírósági határozat alapján megillető követelését. (A kir. Kúriának a polgárjogi határozatok tárában 710. sz. a. felvett Pk. V. 8057/1916. sz.° határozata). Minthogy pedig a csatolt 4613 1925. sz. (szarvasi kir. járásbíróság) iratok szerint a szarvasi kir. járásbíróság 4613/1925. sz. a. 1926. évi január hó 15-én kelt végzésével F. Pál itteni végrehajtást szenvedő javára, az itteni végrehajtató ügyfele — M. István ellen — a folytatólagos kielégítési végrehajtás 1.200,000 K tőke ennek kamatai, továbbá 450,000 K addig felmerült, 150,000 koronában akkor megállapított és a még felmerülendő költségek erejéig elrendeltetett s a folytatólagos végrehajtás foganatosításának költségében is ellene 61,140 korona állapíttatott meg, vagyis a végrehajtató ügyfelével szemben, az itteni végrehajtást szenvedő részére, már korábban (1926 január 15-én s azt megelőzőleg) van bíróilag megítélve és megállapítva olyan összegű követelés, amely a végrehajtató ügyfele — M. István — javára, az ilteni végrehajtást szenvedő ellen a jelen végrehajtás alapjául szolgáló Pkf. I. 1877/1926/6. sorsz. a. 1926. évi május hó 22-én — tehát a F. Pál részére a fentiek szerint megítélt követelésnél később keletkezett bírói határozatban megállapított 460,000 K követelést meghaladja, s minthogy M. István az elsőbírósági végzés ellen 673/1926/11. sorsz. alatt benyújtott felfolyamodásában — amelynek 11-od példánya a vonatkozó iratok szerint dr. L. Gyula ügyvédnek, mint M. István meghatalmazottjának annak idején ki-