Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

58 Perjogi Döntvénylat. találta, részben a házastársi kötelesség szándékos és súlyos megsértésére alkalmasnak nem tekintette. II. Az alperes a fellebbezési bíróság ítéletét kizárólag eljárási jogszabálysértés okából támadta meg azon az alapon, hogy a fellebbezési bíróság a bízooyításfelvételt mellőzte arra a felperesi tényállításra, hogy a felperes az 1921. évi február havában az akkor hordott méhmagzaiát is el akarta hajtatni és hogy ennek a ténynek a bizonyítására feladott tanukat arra is kérte kihallgatni, hogy a felperes őt szándékosan és jogos ok nélkül több ízben s így az 1921. év őszén is elhagyta, azonban a fellebbezési bíróság ez utóbbi tényállítására ki se terjeszkedett. Ezek a panaszok az alábbi okfejtés folytán nem helytállók. A kir. Kúria ítélkezési gyakorlatában kifejlesztett és következetesen alkalmazott jogszabály, hogy a bonlóperekben a kereset, viszontkereset s illetve a H. T. 85. §. harmadik bekezdése alapján érvényesített viszontvélkességi kérelem alapján a vétkesség kérdése a bontás kérdésével egyidejűleg és együttesen bírálandó el, tehát a Pp. 682. §. 1. bekezdése értelmében a felbontást kimondó ítélet ellen kizárt perújítás folytán a vétkesség és az ehhez fűződő notartás kérdésében, minthogy a vétkesség kérdése a bontás kérdésével elválaszthatatlanul összefügg, a H. T. rendszerbeliségénél s a már jelzett anyagi jogszabálynál fogva perújításnak nincs helye. Ennek a jogi álláspontnak a helyességét támogatja a Pp. 682. §. második bekezdésének az a rendelkezése is, hogy az elutasító ítélet ellen is csak annyiban van helye perújításnak, amennyiben a perújítás a H. T. rendelkezésével nem ellenkezik, amiből következik, hogy különösen bontás esetében a vétkesség kérdésében való perújítás alaki kellékein felül a perújítás tartalmi kellékét: anyagi jogi törvényes feltételét a házassági jog szabja meg. Ezekből folyólag bontás esetében a vétkesség kérdésében való perújítást bármely vonatkozásban az anyagi jog kizárja, tehát a vétkesség kérdésének újabbi megvizsgálására irányuló perújítási kereset — a perújítás kérdésének tárgyalása nélkül — nem el, hanem visszautasítandó. Erre való tekintettel a kir. Kúria az alperesnek a vétkesség kérdésének megvizsgálására irányuló perújítási keresetét nem elutasítandónak, hanem a rendelkező rész szerint visszautasítandónak találta. A perújítási kereset visszautasítása folytán, a Pp. 542. §. rendelkezésére is tekintettel, szükségtelenné vált, hogy a kir. Kúria az alperes által a felperes vétkessége kérdésében tett tényállításaira vonatkozó bizonyítás mellőzésének kérdésével, mint eljárási jogszabálysértéssel foglalkozzék s minthogy a kifejtettek