Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

8 Perjogi Döntvénytár lésre nem is alkalmas. Másfelől pedig — kifejezett célzat hiányában — fel sem tételezhető, hogy az 1924 : IV. te éppen az államháztartás szanálásával kapcsolatosan a kormánynak adott rendkívüli terjedelmű felhatalmazás alkalmából kívánta volna a kormányrendeletek érvényének elbírálása szempontjából a bíróságokat nagyobb hatalomkörrel felruházni, mint aminő hatalomkör őket a kormánnyal szemben addig — habár csupán egyes esetekben — az 1869: IV. te. 19. §-a és az 1879: XL. tc. 10. §-ának első bekezdése alapján alkotmányszerűen megillette. Az a körülmény, hogy az 1924 : IV. tc. idézett helye a kormánynak adott felhatalmazás körét egyidejűleg akként is korlátozta, hogy a kir. bíróságok és a kir. ügyészségek szervezetén és eljárásán csak külön törvény vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelet változtathat, nem érinti a 7200/1925. M. E. számú rendelet 89. pontjában foglalt hatásköri rendelkezés törvényességére alapított álláspont helyességét. Egyfelől ugyanis az 1924. évi IV. tc. az államháztartás szanálására vonatkozó általános felhatalmazással szemben kivételképpen állítja fel a bírósági szervezet és eljárás érinthetetlenségének tételét. Már pedig a kivételes természetű jogszabálynak a szoros magyarázat felelvén meg, «a bíróság eljárása)) kifejezések alatt e szavak szószerinti értelmében helyesen csak a perrendi szabályokat vagyis a feltételezetten bírói hatáskörbe tartozó ügyekben követendő eljárás rendjét lehet érteni. Az államhatalmi hatáskör szabályai ellenben, amelyek az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elhatárolására vonatkoznak, kívül esnek a perrendtartás körén. Az 1924: IV. tc. 2. §-ához tartozó a) melléklet A) I. 1. pontjában foglalt tilalom tehát nyilvánvalóan csupán a fennálló kir. bíróságok megszüntetésére, átszervezésére, számának apasztására, az elsőfokú, a fellebbviteli és egyéb perrendi eljárási szabályok egyszerűsítésére stb. vonatkozik. Másrészt a fennálló törvényektől eltérő államhatalmi hatásköri szabályozás az államvasúli alkalmazottak nyugellátási ügyeiben az 1923. évi XXXII. tc. 18. §-ában nvert törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 6001/1923. M. E. és az 5460/1924. M. E. számú kormányrendeletek értelmében mára 7200/1925. M. E. számú kormányrendelet hatálybaléptét megelőző időben is fennállott és azt az utóbbi rendelet bizonyos kiegészítéssel csupán átvette. Habár feltűnő és szokatlan is az olyan rendelkezés, amelv míg egyfelől az ugyanabban a szolgálati ágban t. i. az államvasutaknál alkalmazottak egyik csoportjának, jelesül a ténvleges szolgálatban állóknak illetményigényeit teljes bírói oltalom alá helyezi, addig másfelől a nyugdíjasok ellátási igényei elől a bírói utat teljesen elzárja, mindazonáltal a bíróságnak' még sem áll módjában a törvény alapján kibocsátott rendeletnek ezt az intéz-