Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

6 Perjogi Döntvénytár.' köre felől rendelkezik, a hatálya alól kifejezetten kivette. Még inkább szembeiűnővé válik a bírói eljárás kizárására irányuló célzat akkor, ha a 72001925. M. E. számú rendelet 89. pontjában foglalt hatásköri rendelkezést ugyané rendelet 88. pontjának eltérő rendelkezéséve! összevetjük. A 88. pont ugyanis a máv. tényleges alkalmazottak illetmény igényeiből felmerülő vitás kérdésekről rendelkezvén, ezekre nézve szintén a máv. igazgatóságát jelöli ki ugyan a határozathozatalára illetékesnek; azonban az igazgatóság határozatai ellen kifejezetten fenntartja az eddigi szabályoknak megfelelő panaszutat. A 89. pont ellenben a nyugdíjügyek tekintetében sem ilyen, sem más fenntartást nem tartalmaz. Ezekután figyelemmel az 1869: IV. tc. 19. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésre, el kellett dönteni azt a további kérdést, hogy a 7200/1925. M. E. számú rendelet 89. ponijában foglalt hatásköri rendelkezést a kormány törvényes felhatalmazás körében adta-e ki ? A m. kir. minisztérium a 7200 1925. M. E. számú rendeletet az 1924 : IV. tc.-ben nyert törvényes felhatalmazásra hivatkozással bocsátotta ki. Az idézett törvény második szakaszának első bekezdése tényleg megadja a kormánynak a teljes felhatalmazást arra, hogy az e törvényben és a törvény 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) és b) mellékletekben részletezeti intézkedéseket megtehesse, jelesül az e végből szükséges intézkedéseket rendelettel — a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is — foganatosíthassa. Az 1924 : IV. tc. 2. §-ának második bekezdése ezenfelül még külön is felhatalmazza a kormányt arra, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak — s minthogy ezeket a rendelkezéseket a 2. §-hoz fűzött a) melléklet A) II. 5. pontja az állami üzemekre is megfelelően kiterjeszti — az államvasúti alkalmazottaknak is az illetményeit és nyugellátását rendezhesse. Ehhez járul, hogy az idézett törvény 2. §-ához fűzött a) mellékletnek a kiadások apasztására vonatkozó A) 1. 1. pontja arra is kifejezetten feljogosította a kormányt, hogy az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátásának az állam teherbíró képességével helyes összhangbahozatala végett rendelettel, a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mértékre szorítása, az eddig magasabb fokú hatóságok vagy hivatalok által ellátolt teendőknek alsóbbfokú halóságokra vagy hivatalokra átruházása útján is intézkedhessék. hogy a gazdaságosság elve a közigazgatás terén érvényre jusson. A jogegységi tanács álláspontja szerint az 1914: IV. tc. 2. $-ához fűzött a) melléklet A) 1. 1. pontjában foglalt általános