Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

2 Perjogi Döntvénytár tulajdonosa a magvar állam. E vállalat alkalmazottai, ámbár ők az állami tisztviselőkhöz hasonlóan szintén az «állam» szolgálatában állanak, mint rendszerinti munkakörükben, amely kereskedelmi természetű tevékenységből áll, nem az állam közhatalmának kezelői — az államnak nem mint közjogi alanynak, hanem mint magánjogi alanynak — kereskedelmi alkalmazottai. A m. kir. Államvasutak alkalmazottait tehát abban az értelemben, mint a közszolgálati alkalmazottakat, állami tisztviselőknek tekinteni nem lehel, mert köztük és az őkel alkalmazó magyar állam között éppen az alkalmazás kereskedelmi jellegénél fogva nem közjogi, hanem magánjogi szolgálati viszony áll fenn. Ennek a jogi álláspontnak a helyessége mellett szól az 1914 : XVII. tc. 2. §-ának VI. pontjában foglalt rendelkezés is, amely kimondja, hogy a vasúti személyzet tagjait a büntető törvények alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha közhivatalnokok volnának. Egyrészt ugyanis e törvényhely az államvasúti alkalmazottakat csak a büntető törvények alkalmazása szempontjából vonja a közhivatalnokokkal egy tekintet alá. Másrészt erre a fictióra büntetőjogi vonatkozásokban sem lett volna szükség akkor, ha a vasúti alkalmazottak minden vonatkozásban közhivatalnokok lennének. Ezek szerint kétségtelenül magánjogi jogviszonyból származó szolgálati járandóságokkal állván szemben, a rendes bíróság hatáskörére vonatkozó fentidézett általános alkotmányjogi szabályból következik, hogy még ha a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914 : XVII. tc. 34. és 55. § ai nem tartalmaznának is kifejezett rendelkezést abban az irányban, hogy a felmondás vagy a létszámból való törlés folytán elbocsátott államvasúti alkalmazott magánjogi igényeit a törvény rendes útján érvényesítheti, az alkalmazottat ez a jog akkor is megilletné. Alkotmányjogunknak a rendes bíróság hatáskörére vonatkozó ez a szabálya olyannyira természetes szabály, hogy magánjogi jogviszonyokat rendező jogforrásokba a törvényhozó rendszerint csak abban az esetben szokott hatásköri rendelkezést felvenni, ha az illető jogviszony keretében az említett általános szabály alól a közigazgatási hatóság, vagy valamely külön bíróság javára kivételt kíván statuálni. Például nem tartalmaz hatásköri szabályt a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló 1900 : XXVII. tc. sem, mert magánjogi jogviszonyról lévén szó, az abból származtatott igények érvényesíthetése tekintetében, az említett alkotmányjogi szabály értelmében a rendes bíróság hatásköre nyilvánvaló. Ennek a törvényhozási gyakorlatnak megfelelően az 1914. évi XVII. tc.-kel törvényerőre emelt vasúti szolgálati rendtartás 1907. évi javaslata és az álíamvasúti alkalmazottak illetményeit szabályozó