Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)
no Perjogi Döntvénytár. A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy fizessen alperesnek 15 nap alatt 4 50 pengő felülvizsgálati eljárási költséget. Indokok: Felperes ebben a perben alperessel kötőit házasságának az érvényét a H. T. 55. §-ában szabályozott megtévesztés okából azon az alapon támadja meg, hogy alperes a házasság megkötésekor tudatosan elhallgatta előtte a csak a lipótmezei állami elmegyógyintézet igazgatóságának 1925. évi december hó 27-én kelt leveléből tudomására jutott azt a tényt, amely szerint leánykorában 1904. évi június hó 10-től november hó 7-ig hisztériás elmezavar miatt, 1906. évi június hó 8-álól augusztus hó 6-ig, majd 1911. évi január hó 5-től június hó 18-ig pedig mánia kórismével állott a lipótmezei gyógyintézetben kezelés alatt. Az orvosi bizonyítvány szerint továbbá az alperest javultan házi ápolásba utalták, a felperes állítása szerint azonban az alperes most sem gyógyult meg, hanem ma is elmebeteg. Ám felperes a budapesti kir. törvényszék előtt 1925. évi jún. hó 24-én 36. P. 39,517/1925. sz. alalf előz-őleg beadott keresetében már felhozta azt, hogy az alperes őt elmeállapotára, tehát egyik lényeges személyi tulajdonságára nézve megtévesztette azzal, hogy leánykoiában több ízben, huzamosabb ideig elmegyógyintézetben elmebetegség miatt történt kezeltetését elhallgatva, magát testileg és lelkileg teljesen egészséges egyén színében tünteite fel, egyúttal ugyanabban a perben bizonyítást ajánlott arra is, hogy alperes az elmegyógyintézetből 1911. évi június hó 18-án, tehát tizenhárom évvel a házasságkötést megelőzőleg csak javullan történt elbocsátása óta elmebajából mindezideig meg nem gyógyult. A budapesti kir. törvényszék a most felhívott perben 36. P. 39,517/1925/3. szám alatt hozott jogerős ítéletében megállapította ugyan, hogy az alperes elmebetegség miatt történt kezeltetésének az elhallgatásával lényeges személyi tulajdonságaira nézve a felperest megtévesztette, elutasította azonban a felperest keresetével azért, mert felperesnek a megtévesztés felismerése után az alperessel folytatott együttéléséből, a vele való együtthálásból és nemi érintkezésből a felperes hallgatólagos helybenhagyására vont jogi következtetési, már pedig a megtámadásra jogosult házastársnak a H. T. 65. §-a értelmében való utólagos helybenhagyása, a házasságnak bármely megtámadási okon alapuló megtámadhatóságát kizárja. A felperes részéről az alperes ellen előzőleg folyamatba tett ennek a pernek az adataiból nyilvánvaló ezek szerint, hogy felperes az alperessel kötött házasság érvényét alperesnek már íeánykorában fellépett és úgy a házasság megkötésekor állítólag fennállott, mint jelenleg is állítólag fennálló elmebántalma miatt, tehát
