Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

Perjogi Dötvénytár. 107 1921. évi november hó 1-től 1923. évi nov. l-ig 3.723,340 K-ban átértékelés nélkül folyósított úgynevezett átmeneti illetményeit; 3. az 1921 : XXXV. tc. 11. §. alapján főhadnagyi rangja figyelembevételével 12 évnél több, de 15 évnél kevesebb szolgálati idő után öt esztendei javadalmazás összegét aranykorona fizetés szerint, de ebből levonja a végkielégítés címén csak hét évi szolgálati idő beszámításával már kiutalt 32.200,550 K-t s végül 4. az időközben rangtársaival együtt Őt megillető illetménytöbbletet. A Pp. 2. §-ának 3. pontja értelmében a bírák és más állami tisztviselők hivatalos eljárásából eredő kár megtérítése iránt az állam ellen indított perek elvileg a kir. törvényszék hatáskörébe tartoznak annak a feltélele mellett, hogy külön törvény értelmében az ily jellegű kereset érvényesítése egyáltalában polgári peruira tartozik. Felperes kereseti előadásaiból kitetszőleg azonban azt sérelmezi, hogy a bűnvádi eljárásnak bűncselekmény hiánya miatt történt megszüntetése után a katonai parancsnokság vele mint tényleges állományú főhadnaggyal szemben a törvénytelen eljárással megszakított jogi állapotot nem állította helyre, mert Őt 1925. évi február hó 27-én kelt határozattal visszamenőleg 1921. évi november hó 1-től két évi időtartamra helyezte átmeneti viszonyba, majd 1921. évi január hó 1-től járó tényleges illetményeivel együtt átmeneti illetményeinek összegét csak 3.723,340 K-ban (papírkorona) állapította meg, 1923. évi november hó elsejével pedig a kir. honvédség kötelékéből végleg elbocsájlolta és csak hét évi szolgálati idő után állapított meg végkielégítést. Végeredményében tehát felperes kártérítési igényei az általa követelhetőnek vélt szolgálali illetményei elvonása folytán merültek fel. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes lényegileg a tényleges főhadnagyi alkalmazásából származó illetményeit követeli, de ebben a perben ezzel kapcsolatán az a jogkérdés is merül fel, hogy felperesnek az 1921. évi XXXV. tc. rendelkezései értelmében az átmeneti viszonyba való helyezése, majd végkielégítési összegének elrendelése a felhívott törvény és egyéb törvényes rendelkezéseknek megfelelőleg történl-e és a katonai, mint közjogi jellegű szolgálati viszonyból felmerülő illetmények rendezése általában helyesen történt-e. Ezek a kérdések a fellebbezési bíróság állal felhívott 1921. évi XXVII. és az előbb említett törvény, valamint a 7000/1925. M. E. rendelet 135. §-ára tekintettel is mint az állammal szemben fennálló közjogi viszonyból származó követelések a rendes bírói eljárás köréből ki vannak zárva. A fellebbezési bíróság tehát nem tévedett a jogszabályok alkalmazásában, amidőn felperesnek lényegében jogtalanul vissza-