Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

106 Perjogi Döntvénytár. (Kúria 1928 máj. 4. P. II. 5703/1927. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja. Egyúttal végrehajtás terhével kötelezi a felperest, hogy az alperesnek 80 pengő felülvizsgálati költségei 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Alperesnek a Pp. 180. §. 1. pontja alapján emelt pergátló kifogása eldöntése szempontjától a felperes keresetében előadott tényállást vette a kir. Kúria is alapul. Felperes a kir. kincstár elleni kártérítési keresetét arra a tényállásra alapította, hogy ői amaz alaptalan feltevés alapján, mintha a nemzeti hadseregbe mint tényleges állományú főhadnagy elöljárójának megtévesztésével a Kbtk. 564. §-ba ütköző csalás bűntettével jutott volna, 1920. évi december hó végével a nemzeti hadsereg kötelékéből büntetésként elbocsájlották, a nem tényleges viszonyba visszahelyezték, sőt a nélkül, hogy a vád alaptalanságáról az általa előterjesztett adatok alapul vétele mellett a parancsnokság megtelelő lelkiismeretes nyomozás útján meggyőződést szerzett volna, a katonai ügyész útján felperes ellen 1924. évi július hó 12-én a C) alatti vádirat szerint a miskolci hoíivédtörvényszék előtt csalás bűntelte mialt vádat emellek, végre felperesnek magánúton a hadtörténelmi levéltárban sikerült megszereznie s a honvédtörvényszékhez beterjesztenie a hadsereg rendeleti közlönyének 1918. évi november hó 2-án megjelent 194. száma hiteles másolatát, amely szerinl őt, mint tartalékos hadnagyot IV. Károly király 1917. évi november hó 1-től a lényleges állományba valóban főhadnaggyá nevezte ki; ennek folytán a honvédlörvényszék a bűnvádi eljárást bűncselekmény hiányában megszünlette. Előadta felperes, hogy katonai felsŐbbségének fenti jogtalan és feltűnően gondatlan eljárása fosztotta meg őt tényleges főhadnagyi rangjától. A felettes parancsnokságnak, mint az állam egyik tisztviselőjének gondatlanságából felperesnek soha helyre nem hozhaló erkölcsi és súlyos anyagi kára származott és minthogy annak a tisztviselőnek nevét, akit a vétkes gondatlanság az ügyében terhel, megállapítani nem áll módjában, a kir. kincstárt íelelőssé teszi közege hivatalos eljárásából eredő káraiért, amelyeket neki eJbocsájtásával okozott. Kártérítésként követeli tehát: 1. az 1921. évi január hó 1-től 1926. évi február hó 27-ig mint tényleges főhadnagynak járó összes visszatartóit tényleges illetményeit az esedékesség időpontjában való átértékelés mellett; 2. az 1926. évi február 27-től 1928 február 27-ig a két évi álmeneti viszonyba helyezési időre átmeneti illetmény címén a tényleges szolgálatban álló rangtársait is megillető illetményeket, levonva ezekből az illetményekből az