Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

Perjogi Döntvénytár. S7 állás nem ezekre a periratokra alapíttatott. — //. Meg nem engedett túlterjeszkedés forog fenn, ha az ítélet a csupán tűrésre irányuló kereset alapján fizetésben marasztal. (Kúria ig27 noy 10 p m 658/1927 sz ) A kir. Kúria: Elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad, ennek következtében a fellebbezési bíróság ítéletét az elsőrendű alperesre vonatkozó részében akként változtatja meg, hogy kimondja, miszerint a vállalkozó alpereseknek a kir. Pósta-kincstártól még járó vállalati összegből a kaposvári kir. járásbíróságnak az 1926. évi április hó 24. napján kelt P. 9852/1925/46. számú végzésében jelzett 25.006,820 K levonása után fennmaradó rész a 48.787,900 K-nak megfelelő 3903 P 04 f tőke, ennek az 1925. évi december 9-tŐl számítandó 5% kamata és a 8 millió koronának megfelelő 640 P-ben ezennel meghatározott per és fellebbezési költség erejéig a nevezett alperesek s illetőleg elsőrendű alperes jogán a felperest illeti. Egyebekben elsőrendű alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja s a felülvizsgálati eljárás költségeit az elsőrendű alperes és felperes között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Elsőrendű alperes maga sem állítja felülvizsgálati kérelmében, de a per során tett előadásából sem tűnik ki, hogy a felperes által a másodrendű alperes ellen az érdekében vállalt váltói kezesség folytán indított és az elsőrendű alperes által a másodrendű alperes ellen folyamaiba tett perek iratai megcáfolnák azt, hogy felperes elsőrendű alperesért is kezességet vállalt. A fellebbezési bíróság által megállapított tényállás sincs a fentebb megjelölt perek adataira alapítva. Súlytalannak jelentkezik tehát elsőrendű alperesnek a miatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság a periratok beszerzését tárgyazó végzését előtte ki nem hirdette s ezeket az iratokat nem is szerezte be, hanem csak betekintette, a nélkül, hogy módot adott volna a feleknek e periratok tekintetében való nyilatkozattételre. A fellebbezési bíróság a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmának a Pp. 270. §-ban előírt szorgos méltatásával állapította meg tényállásként, hogy felperes mind az első, mind a másodrendű alperesért kezességet vállalt, hogy e nélkül a Nemzeti Hitelintézet az elsőrendű alperesért kellő garancia hiányában jót nem állott volna s így az elsőrendű alperes e nélkül a Pósta-kincstárral a szerződést meg sem köthette volna. Minthogy pedig erre vonatkozó okfejtése az iratok tartalmának és a kihallgatott tanuk vallomásának is megfelel és nem