Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIII. kötet (Budapest, 1929)

84 Perjogi Döntvénytár. törvényes képviselőjének B. Máriával szemben a P. 3569/1925. számú peres ügyből megillető 1.500,000 korona tőke és járulékai iránti követelése, amely foglalás következtében H. Andrásné 75 pengőt 1927. évi március hó 26. napján a nyíregyházai kir. járásbíróságnál bírói letétbe helyezett. A kir. járásbíróságnál megtartott sorrendi tárgyaláson vita támadt arra nézve, hogy ebből a 75 pengőből B. Máriát a büntető ügyben képviselő dr. Cs. Gyula ügyvéd részére megállapított 750,000 K ügyvédi költség és járulékai erejéig, a nevezett ügyvédet a Ppé. 18. §-a értelmében elsőbbségi jog illeti-e. A Ppé. 18. §-a erre vonatkozóan akként rendelkezik, hogy az ügyvédnek polgári peres és perenkívüli ügyekben megállapított perköltségre vagy más eljárási költségre nézve harmadik személyek igényeivel szemben elsőbbségi joga van. A felfolyamodásra tekintettel vizsgálandó, hogy a felhívott törvényszakasz büntető ügyekben alkalmazást nyerhet-e. A Ppé. 18. §-ának eredeti szövege a törvényjavaslat szerint csak a költségek (díjak) megállapítására vonatkozott. A Ppé. törvénnyé vált 18. §-ának két utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések a törvényjavaslat eredeti szövegében nem voltak meg. A miniszteri indokolás (lg. javaslatok tára XI. 1911. évf. 364. lap) szövege szerint büntető ügyekben a köllségmegállapílás tárgyában a Bp. 485. §-a gondoskodik, ezekre tehát a törvényjavaslatban kiterjeszkedni nem volt szükséges. A bizottságban (az lg. javaslatok tára XII. 1912. évf. 280. lapján foglalt indokolás szerint) a költség megállapításon felül két irányban vettek fel új szöveget, amelynek a Ppé. 18. §-ában az utolsóelőtti és utolsó bekezdés felel meg, t. i. a) az ügyvéd által behajtott pénznek a meghatározott feltétételek esetén a félnek való kiadása helyett bírói letétbe helyezése; b) a költségnek az ügyvéd kezeihez való fizetésén kívül az ügyvédnek harmadik személyek igényeivel szemben megállapított elsőbbségi joga. Ez a két bekezdés már nem költségmegállapítási kérdés, a Bp. 485. §-a erre nézve nem gondoskodik. Miután az eredeti szöveg az indokolás szerint a bűnvádi ügyekben való megállapítással csak azért nem foglalkozik, mert a Bp. 485. §-a arról már gondoskodik, ebből következik, hogy az 1912. évi LIV. tcikk 18. §-ának utolsó két bekezdése, minthogy az ezekben rendezett kérdések a Bp.-ban nem nyertek szabályozást, az ügyvédnek díjához (költséghez) való igényét már általában (polgári és büntetőügyekben egyaránt) kívánja megvédeni. Ezért a Ppé. 18. §. utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezések — azok helyes értelme szerint — mindennemű ügyvédi díjra (tehát a bűnvádira is) kiterjednek, mert ezekről másutt gon-