Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytár. 39 vissza a felperesnek. A hitelező, aki az ítélet végrehajthatóságának kedvezményét felhasználja vagy a végrehajtás elkerülése céljából az adóstól a fizetést elfogadja, még mielőtt a marasztalt adós az ő védelmi eszközeit vagy igénybe vehető jogorvoslatait teljesen kimerítette volna, ezt csak saját veszélyére leheli; következőleg — a végrehajtás vagy fizetés alapjául szolgált ítéletnek megváltoztatása s a hitelezőnek keresetével történt jogerős elutasítása esetében — a hitelező az adósnak a fizetés folytán keletkezelt kárát megtéríteni tartozik, vagyis a jelen esetben alperes a felperestől felvett tőkét s ennek fizetése napjától számítandó kamatait, s illetve, mivel a tőkét már visszafizette, annak a fizetés napjától a visszafizetés időpontjáig számítandó kamatait köteles — mint a felperes által igényelt kárt — megtéríteni. A Ppé. 43. §-a és 38. §-a utolsó bekezdése rendelkezéseinek helyes értelmezésével s ezekből vont helyes jogi következtetéssel jutott a fellebbezési bíróság annak megállapítására, miképp az a körülmény, hogy az adós (marasztalt fél) a marasztalási összeget nem előzetes végrehajtás útján, hanem a végrehajtás elkerülése végett önként fizette meg, a Ppé. 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, mert az önként történt fizetés az adósnak (a marasztalt félnek) csupán perjogi helyzetét változtatja meg, amennyiben ez nem visszvégrehajtás, hanem csak külön per útján érvényesítheti kártérítési igényét, a Ppé. 38. §-ban foglalt anyagjogi rendelkezés ebben az esetben is alkalmazandó. A Ppé. felhívott 38. §-a utolsó bekezdésében foglalt anyagjogi rendelkezésnek az önkéntes fizetés esetén való alkalmazásának helyességét illetően a kii*. Kúria felhívja a Pp. 389. §-a utolsó bekezdésének rendelkezését is. amely részílélet esetén az elmarasztalt fél kártérítési igényét úgy a részítélet teljesítésének, mint a részílélet végrehajtásának esetére kifejezetten is megállapítja. Az anyagjogi szabályoknak megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel alperest a felperes által fizetett tőkeösszeg után a fizetéstől a visszafizetés időpontjáig terjedő időre kamatoknak mint kárnak a fizetésére kötelezte. A kár mennyiségét illetően a felperes kára abban jelentkezik, hogy az alperesnek fizetett készpénzösszeget addig míg azt alperestől vissza nem kapta, nem használhatta. Kérdés tehát az, hogy tőkéjét mily nyereséggel használhatta volna a jelzett időpontok között? Az ezen időpontok közé eső időben volt gazdasági s hitelviszonyokra tekintettel az 1923: XXXIX. tc. 2. §-a második bekezdésében meghatározott kisebb kárkamat alapul vételével számba vett összeg felel meg az akkori kereskedői nyereségnek, amelytől a fizetett pénzösszegnek, mint tőkének nem forgathatá-