Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

14 Perjogi Döntvénytár. gyalékára nézve az örökösödési eljárást a budapesti központi kir. járásbíróság folytassa le, Minthogy pedig az iratok szerint az örökhagyó felváltva Budapesten és H. községben lakott, és az 1894: XVI. tc. 7. §-ának utolsó előtti bekezdése értelmében az összes érdekeltek között a hagyatéki tárgyalás elrendelése előtt létrejön megállapodás esetében, ha az örökhagyó felváltva több járásbíróság területén lakott, e járásbíróságok közül az egyébként illetékes bíróság a felek megállapodásában kijelölt másik bíróságnak köteles az eljárást átengedni, az összes érdekeltek megállapodására tekintettel a budapesti központi kir. járásbíróságot kellett az eljárásra illetékes bíróságnak kijelölni. = V. ö. Perjogi Dtár II. 518., 519. sz. 12. Az 1898: XIX. tc. 20. §-a szerint a közös birtokosok gyűlésének ezen törvényben meghatározott hatásköre a közösen használt erdők és kopár területek állagának elidegenítésére, egyénenként való felosztására és megterhelésére nem terjed ki, amiből nyilvánvaló, hogy a közös birtokosok gyűlése és az elnök a kisajátítási eljárás során sem képviseli (törvénynél fogva) a közös birtokosokat, azaz a közös tulajdonostársakat. (Kúria 1925 nov. 5. Pk. V. 465. sz.) 13. /. A végr. törv. 119. §-a értelmében a kézizálogra hivatkozó hitelező az ezt kifogásoló végrehajtatok ellen perre utasítandó. — //. A végrehajtási törvény nem tartalmaz oly intézkedést, amely szerint a kielégítési sorrend megállapítása iránti eljárás keretében kifogást emelt hitelezők a másik hitelező javára költségben volnának marasztalhatók. (Kúria 1926 nov. 4. Pk. V. 7227/1926. sz.) = Ad I.: Analóg alkalmazása a végr. törv. 119. §-a ama rendelkezésének, mely nem a szerződéses, hanem a törvényes zálogjogról szól.