Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

10 Perjogi Döntvénytár. lésének felülbírálása a Pp. 534. §-a éneimében a felülvizsgálat keretén kívül esik. Felperes ama felülvizsgálati panasza pedig, hogy ezeknek az ügydöntő tényeknek a megállapítása szabálysértéssel történt a peres felek eskü alatti meghallgatása alapján és másodrendű alperes megeskelésével, meg nem áll. 0. T. tanú 100 millió korona tekintetében — miként ezt a fellebbezési bíróság ítéletének indokaiban kiemelte — csupán azt vallotta, hogy az a pertől függetlenül egyéb ügyekben lett felhasználva, arra a kérdésre azonban, hogy mely célra fordították ezt a pénzt, megtagadta a választ azzal, hogy másodrendű alperes tudja e felhasználás célját. J. S. pedig azt vallotta, hogy másodrendű alperes 1924. évi júniusban közölte vele, hogy 100 millió koronát kellene perenkívüli közbenjárásokra a felperes számlájára téríteni. Ez a két tanú e szerint arról, hogy a peres felek között az itt szóban forgó száz millió korona hovafordítása tekintetében mily megállapodás létesült, vallomást nem tett. A fellebbezési bíróság tehát nem sértette az eljárási jogszabályokat akkor, amidőn a tanuk ily vallomása mellett a száz millió korona teljesítésének körülményeire a peres felek eskü alatti kihallgatását rendelte el és foganatosította. II. De nem sértette a Pp. 269. és 371. §-ait sem akkor, amidőn vallomására másodrendű alperest, mint a bizonyító fél ellenfelét bocsátotta esküre. Noha a fizetés lényére az azt állító adós a bizonyító fél, mégis akkor, amidőn az, hogy az adós a hitelező részére bizonyos pénzösszeget átadott vagy átutalt, nem vitás, amidőn a peres felek jogvitája csupán arra vonatkozik, hogy a pénzösszeg teljesítése vagy álutalása mily tartozás lörle>ztésére szolgál, a hitelező által egyedül bírói döntés alá vitt, keletkezésére, valamint lejáratára és összegszerűségére bírói vizsgálat tárgyává is telt peres követelésre-e, avagy pedig valamely más, bírói eldöntés alá nem került, a hitelező által létezőnek pusztán állított követelés törlesztésére, vagy az ily követeléssel kapcsolatban más egyének részére szóló teljesítés céljára, a bizonyítási teher a tekintetben, hogy a hitelező másik követelése a pénz átadásakor fennállott, és hogy ő a pénzt ezen másik követelésével kapcsolatos teljesítés végett vette át, a hitelezői terheli, aki állítja, hogy az adós a bizonyított pénz átadásával vagv átutalásával nem a vele szemben bíróilag egjedül érvényesített követelést szándékolta törleszteni. Ezek szerint arra nézve, hogy az itt szóbanforgó 500 millió koronának felperes G. K. név alatt vezetett számlájára való ál-