Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 3Í> bizonyítja azt is, hogy a közhitelességü személy által abban tanúsított nyilatkozatok és tények a valóságnak megfelelően vannak tanúsítva. (Kúria 1925 máj. 26. P. I. 2935/4924. sz.) 43. A bérlet felmondására hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a másik fél a felmondást nem feltételesen, hanem feltétlenül fogadta el. (Kúria 1925 jún. 30. P. V. 1579/1925. sz.) s= V. ö. Perj. Dtár X. 58. és 69. sz. 44. /. A Pp. 543. §-a értelmében a fellebbezési bíróság valamely tanúvallomás mellőzésére vagy elfogadására indokul ismételten nem hozhatja fel azokat az érveket, amelyekből a kir. Kúria körülményes indokolással megállapította, hogy okszerűtlenek. Ez azonban nem zárja el a fellebbezési bíróságot attól, hogy az okszerűtlen indokolást okszerűvel helyettesítse, tehát attól sem, hogy a korábbi tényállást újból megállapítsa. — II. Az alperes tartozik bizonyítani azt, hogy az örökösök a közöttük létrejött és írásba is foglalt osztály egy esség érvényességét az alperes által szóval kikötött attól a feltételtől tették függővé, hogy a hagyatéki terhek és a hagyaték cselekvő állagát illetően valók legyenek a másik fél bemondásai. (Kúria 1925 jún. 24. P. I. 1705/1925. sz.) 45. A bizonyítás nem mellőzhető abból az okból, hogy a tanuk, mint vagyonilag érdekeltek, a vallomástételt a Pp. 299. §-a alapján megtagadhatják; mert az, hogy a vallomástételt tényleg megtagadják-e s hogy a megtagadás jogos alappal bír-e, a tanuk meghallgatása nélkül meg nem állapítható. (Kúria 1925 szept. 11. P. VII. 832/1925. sz.) 3*