Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

Perjogi Döntvénytár. zésének sem lehetett: mert erről csak a harmadrendű alperes mulasztása esetén lehetne szó (Pp. 80. §. első bekezdése) ámde a fellebbezésről való kifejezett lemondás nem esik a fellebbezési határidő elmulasztásának fogalma alá; az eljárási szabályoknak megfelelően rendelkezett tehát a fellebbezési híróság, amikor az elsőbírói ítéletnek G. P. harmadrendű alperest marasztaló részét, mint jogerőre emelkedettet, érintetlenül hagyta; és ezért a beavatkozónak ez ellen irányuló felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. II. Egyebekben azonban az ügy az eldöntésre az alábbiaknál fogva nem alkalmas és ezért a fellebbezési bíróság ítéletét a Pp. 543. §-a alapján fel kellett oldani. Jogszabálysértő ugyanis elsősorban az a ténymegállapítás, hogy az alperesek az ő részvényeiket feltétlenül adták el a felpereseknek, vagyis tekintet nélkül arra, hogy a beavatkozó az ő részvényeit is eladja-e vagy sem. Az elsőbírói ítéletnek a fellebbezési bíróság álta! is átvett indokolása e kérdésben az alpereseket tekintette a bizonyításra kötelezetteknek, jóllehet a Pp. 269. §-ának helyes alkalmazása mellett a vétel feltétlen létrejöttét, mint a kereset alapját, a felpereseknek kell bizonyítaniok. Es különösen a jelen esetben, amikor meg nem támadottan megállapíttatott, hogy a felek a S. bank részvényeinek eladását és megvételét is tervbe vették és másodrendű alperes e részvények eladásának kieszközlésére is vállalkozott, e körülményekből még inkább következik, hogy az ügyletnek a S. bank hozzájárulására tekintet nélkül történt megkötésére nézve a bizonyítás a felpereseket terheli. E részben a fellebbezési bíróság másodrendű alperes vallomására, mint a kereseti tényelőadást leginkább valószínűsítő adatra, fektette a fősúlyt: ámde az alperesek fellebbezésükben panaszolták, hogy a másodrendű alperes vallomásának szóbanforgó része helytelenül vétetett jegyzőkönyvbe; és minthogy a másodrendű alperes kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv a Pp. 375. és 309. §-ai ellenére nem tanúsítja, hogy kihallgatása után a vallomás előtte a jegyzőkönyvből felolvastatott volna, ennek a megtörténte pedig a Pp. 249. §-a szerint csak magával a jegyzőkönyvvel bizonyítható: a fellebbezési bíróság, ha a másodrendű alperes vallomását, illetve az abban a jegyzőkönyv szerint foglalt beismerésszerű nyilatkozatot fontosnak tekintette, a kihallgatást megismételni tartozott. Ennek valamint az ugyanazon kérdésben kihallgatott B., R,, S. és G. tanuk vallomásai mérlegelésének elmulasztása folytán az alpereseknek a ténymegállapítás elleni támadását alaposnak kellett felismerni.