Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. X. kötet (Budapest, 1926)

4 Perjogi Döntvénytár. Alperes a fellebbezési eljárás rendén de egyúttal felülvizsgálati kérelmében is a Pp. 540. §-a alapján hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményként érvényesítette, hogy felperes az. állam tulajdonát képező diósgyőri m. kir. vas- és acélgyárnak volt kinevezett tisztviselője, tehát fizetési osztályba sorozott állami alkalmazott, mivel pedig az állami alkalmazottak illetményigényeiket rendes bírói úton nem érvényesíthetik, a fellebbezési bíróság közbenszóló ítéletében a bírói hatáskörre irányadó jogszabályokat sértette meg akkor, amidőn nem egyszerűen a fegyelmi ítéletek érvényességének megállapílására szorítkozott, hanem egyidejűleg akként rendelkezett, hogy az összegszerűség kérdésében a közbenszóló ítélet jogerőre emelkedése után fogja az eljárást .folytatni. Következéskép a közigazgatási útra tartozó kérdést is a maga hatáskörébe vonta. A kir. Kúria úgy találta, hogy ez a panasz alaptalan. Alperes maga mellékelte be az 1914. évi XVII. tc. 56. §-a, alapján a magyar kir. államvasutak alkalmazottaira megalkotott, de egyúttal az állami vasgyárakra is kiterjedő szolgálati és fegyelmi szabályzatot és maga mellékelte a fegyelmi iratokat, amelyekből kitűnik, hogy felperesnek a szolgálatból való elbocsátása is a Máv. alkalmazottaira fennálló, de a hivatalos iratok szerint is az állami vasgyárakra is alkalmazandó ennek a szabályzatnak rendelkezései alapján történt. Már pedig az 1914: XVII. tc. 55. §-a, illetőleg a felhívott szolgálati szabályzat 74. §-a értelmében, ha a létszámból valá törlés szabályellenesen történt, az elbocsátott alkalmazott a jogellenes elbocsátásból származó összes magánjogi igényeit a törvény rendes útján érvényesítheti. Az 1914: XVII. tc. felhívott §-a, illetőleg a szolgálati szabályzat a magánjogi igények érvényesítése tekintetében ekként megszorító korlátozásokat nem tartalmaz, az igény érvényesítését a törvény rendes útjára utalja, ami alatt pedig a rendes bírói hatáskör értendő. Alaptalan az a felülvizsgálati panasz is, amely az ügy érdemében azt sérelmezi, hogy a fellebbezési bíróság az előbb felhívott fegyelmi bírósági ítéletek semmisségének kimondásával az eljárási jogszabályokat megsértette volna. A vonatkozó fegyelmi iratok tartalma alapján irányadó, meg nem támadott (Pp. 534., 543. §§.) tényállás ugyanis az, hogy felperest a diósgyőri vas- és acélgyár területére szervezett elsőfokú fegyelmi bíróság az 1922. évi júl. hó 24:én hozott ítéletével pénzbírsággal és két évi előléptetésből való kizárással büntette meg. Ezt a határozatot sem felperes (terhelt), sem a fegyelmi eljárást elrendelő felsőbbség jogorvoslattal nem támadván meg, az a felhívott törvény 41. §-a értelmében jogerőre emelkedett.