Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

54 Perjogi Döntvénytár. Alperes ezzel szemben felhozta, hogy G. D. volt az első vevő,, az erdőt látta, jól ismerte; alperes kérte a szemlét, de felperesek a könyveket elő nem adták, s így a szemlét megakadályozták; azonban felperesek kérték az ítéletet; E. D. azért adott 29 holdról véleményt, mert B. A. mérnök tanú ennyiről tett vallomást Egyéb új tényállítást a peres felek nem tettek és új bizonyítékot föl nem ajánlottak. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletében felhozott indokokat az alábbi módosításokkal és kiegészítésekkel magáévá tette s ez alapon az elsőbíróság ténymegállapítását és jogi döntését elfogadta: magáévá tette, kiemelve azt, hogy a választott bírósági eljárás során hozott döntés csak a törvényben írt okokból támadható meg, nem lehetett figyelemre méltatni felpereseknek azt a támadását, hogy a választott bírósági szerződés túlmegy a szerződés keretein, mert a választott bírósági szerződésben nincs taxatíve felsorolva mindaz a kérdés, amely a felek akarata szerint eldöntendő volt, hanem a felek a M. község határában fekvő S. és V. pusztákon levő erdő és útszéli fák adásvétele tárgyában kötött szerződésekben az ezen szerződésekből felmerülhető vitás kérdésekre nézve a bíróság illetékessége tekintetében létrejött megállapodást hatályon kívül helyezvén, a megjelölt vitás kérdések eldöntését bízták a szerződésben megjelölt választott bíróságra; az egyes kérdéseknek a választott bírósági szerződésben tüzetesebb megjelölése pedig csak exemplificativ megjelölés; következőleg egyéb kérdés is, így a tulajdonjog kérdése is eldönthető voltr a döntés tehát a választott bírósági szerződésben írt kereten túl nem terjed. De nem ok a választott bírósági ítélet megtámadására azsem, hogy E. D. az ellene indított büntető ügyben ugyanazt az ügyvédet választotta, aki alperesnek is ügyvédje volt. Az ügyvédi megbízás folytán ugyanis a megbízó nem jut az ügyvéddel szemben függési vagy oly érdekeltségi viszonyba, melynél fogva a megbízó az ügyvédje által képviselt harmadik személyek ügyeiben elfogultnak volna tekinthető. E. D. tanú és szakértő minősége címén emelt panasz pedig azért alaptalan, mert E. D. az ügyben sem mint tanú, sem mint szakértő nem hallgattatott ki, hanem a tanácskozás alkalmával, írásban előterjesztett véleménye, melyet nevezett választott bíró csak a jogi formákban való járatlansága folytán nevezett el «szakvéleménynek», az ő bírói volumát s annak indokolását foglalja magában, s ennél a döntésnél E. D. nem lépte át választott bírói jogkörét azáltal, hogy előterjesztésében szakismereteit is latba vetette, mert oly esetben, amikor a választott bíróságba nem jogásztagok, hanem a. vitás kérdések tekintetében szakismeretek-