Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

46 Perjogi Döntvénytár. kai szemben is bírói oltalomban részesül. Megfelel ez annak az alkotmányjogi követelménynek, hogy a felek magánjogi érdeke mindig bírói oltalomban részesül, hacsak az kifejezetten nincs a bírói hatáskörből kivonva, már pedig ilyen kifejezett rendelkezés az 5200/1919. M. E. .sz. rendeletben nem foglaltatik. Ennek az álláspontnak helyessége kitűnik nemcsak abból, hogy az ellenkező felfogás mellett az említett közigazgatási szervek kártérítési kötelezettsége hatáskörükkel való visszaélés ellenére sem volna megállapítható, hanem abból is, hogy az 5200/1919. M. E. sz. rendelet végrehajtására vonatkozó 85,800/1919. F. M. számú rendelet értelmében a telekkönyvi hatóság is jogosítva van a tulajdonjognak a vevő javára bejegyzését elrendelni mindazon esetekben, amelyek az 5200/1919. M. E. sz. rendelet 2., 7. §-ai értelmében hatósági hozzájárulás alul ki vannak véve és a 22. §. értelmében csak kétség esetében teszi át az ügyiratokat az érdemleges határozat hozatala előtt a szóbanforgó szervhez. Abból, hogy a végrehajtási (85,800/1919. F. M. sz.) rendelet többre ki nem terjedhet, illetve több korlátozást nem tartalmazhat s meg nem állapíthat, mint az 5200/1919. M. E. számú rendelet, továbbá abból, hogy az 5200/1919. M. E. sz. rendelet a bírói hatáskörön a fentiek értelmében nem változtatott s ilyen módon korlátozást meg nem állapított, azt kell következtetni, hogy a 85,800/1919. F. M. sz. rendelet sem változtathat a bírói hatáskörön egyebek között már csak azért sem, mert az alaprendelet az összkormánynak, a végrehajtási rendelet csak az illető minisztereknek a rendelete, ez tehát nagyobb korlátokat fel nem állíthat. A dolog ilyen állásában az idézett végrehajtási rendelet 22. §-ában jelzett kétség eloszlatása s erészben a döntés a közigazgatási szervre csak akkor tartozik,. ha a bíróság kétsége valamely ténykérdésre, jelesül az ingatlanok gazdasági minőségére vagy rendeltetésére (pl. valamely terület szőlőnek vagy más mívelési ághoz tartozónak tekintessék-e? vagy az ingatlan belsőségi területen fekszik-e ? vagy a szerzőfél földmíves-e vagy olyan ember, «aki maga fog gazdálkodni))?), esetleg egyéb gazdasági kérdésekre vonatkozik. Mi értelme is volna— ellenkező felfogás mellett — annak, hogy a bíróság a hozzájárulás kérdését kutassa olyan esetekben, amidőn, mint pl. az 5200/1919. M. E. sz. rendelet 2. §. 4., 2., 3., 4. pontjaiban a hozzájárulás szükségtelensége tisztán jogi ismérvek alapján állapítandó meg ? Ehhez járul, hogy a felhívott 22. §-beli rendelkezéssel nem lehetett hatályon kívül helyezni azt a sarkalatos közjogi elvet, amely szerint a jogkérdést a bíró dönti el. hogy továbbá a bírónak a jogot ismerni kell és ebben senkitől irányítást elfogadni nem tartozik, és hogy