Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

Perjogi Döntvénytár. 17 ennek folytán neki a jogban olyan kétsége nem lehet, amelynek eloszlatását a közigazgatási szervektől kellene várnia. Mindezekből folyóan a kir. Kúriának az az álláspontja, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, hogy van-e a szóbanforgó hatósági hozzájárulásra szükség a bírói hatáskörbe tartozik és hogy mindazon esetekben, amidőn nem merülhet fel kétség aziránt, hogy mint a jelen esetben a jogügylet érvényességéhez az 5200/4919. M. E. sz. rendelet szempontjából hatósági hozzájárulásra szükség nincsen a hatósági szervnek idevonatkozó eljárása és határozata a bíróságot nem kötelezi s a hatáskörét túllépő hatósági határozat a magánfél kárigényének megalapozására alkalmas lehet, ha abból a félre kár háramlott s azt a fél más módon el nem háríthatta. Áttérve már most az elbírálás tárgyát tevő jogesetre a kir. Kúria úgy találta, hogy a felperes vevő és az eladó F. János és társai között az 1949 március 41-én létrejött, illetve befejezett adásvételi jogügylet érvényesen jött létre s ahhoz a hatósági hozzájárulásra szükség nem volt. Ez az adásvételi jogügylet u. i. az 5200/4949. M. E. sz. rendelet életbelépte előtt volt illetékszabás végett bejelentve, a vevő pedig tulajdonosi minőségben 4918 november 4-én, tehát a rendelet hatálybalépte előtt lépett az ingatlanok birtokába. Kétségtelen tehát, hogy ezúttal az alaprendelet 7. §. első bekezdésének a rendelkezései alkalmazandók. Másfelől nem forog fenn az idézett 7. §. második bekezdésében megállapított kivétel sem és mert ez az ügy a rendelet hatálybalépte előtt volt folyamatba téve és a rendelet hatálybaléptekor az eljárás befejezve nem volt, már pedig ilyen körülmények között a rendelet 7. §-a második bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében ezt az ügyet a rendelet hatálybalépte után csak a felek valamelyikének újabb kérelmére lehetett és kellett volna tárgyalás alá venni, tehát folytatni is, ilyen kérelmet azonban a felek egyike sem terjesztett elő, sőt mindketteje a m. kir. földmívelésügyi miniszterhez 86,325/4949. sz. a. beadott kérelmében azt kívánta, hogy az illető iratok neki visszaadassanak, amiből következik, hogy ebben az ügyben érdemleges intézkedés többé nem volt tehető (7. §. második bekezdésének első két mondata), annál kevésbé, mert az, amit a földmívelési miniszter 85,899/4 949. sz. határozatában kijelent, hogy t. i. a hatósági döntés csak akkor lett volna mellőzhető, ha a felek a jogügylettől el állanak és a jogügylet megszűnik, e kijelentés idejében (4949 dec. 9.) érvényben volt és az ügyre alkalmazandó 5200/4949. M. E. sz. rendeletre, sem más jogforrásra nem alapítható. Végül megjegyeztelik még az, hogy a rendelet 7. §. utolsó mondatában foglalt rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor a felek valamelyike az