Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

34 Perjogi Döntvénytár. mulasztásaiért, valamint a nem jövedelmező zárlat fenntartásáért. (Kúria 1923 nov. 13. P. V. 4495. sz.) A kir. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok : Az 1881 : LX. tc. 250. §-ából kitűnik, amint azt a fellebbezési bíróság is helyesen kifejtette, hogy a zárlatot kérő a zárlati költségeket, valamint a zárlat foganatosítása után szükségesnek mutatkozó s a zár alatti jövedelemből nem fedezhető költségeket tartozik előlegezni, amiből következik, hogy a zárlatot kérő csak azokat a költségeket tartozik előlegezni, amelyek a zár alá vett dolog rendszerinti kezelésével járnak s amelyeket a zárlatot foganatosító bíróság szükségesnek tart. A végrehajtási iratokból megállapítható, hogy a bíróság csak általánosságban hívta fel az alperest a zár alá vett vagyon kezelésével járó költségek előlegezésére s a fellebbezési bíróság tényként megállapította, hogy az alperes ennek következtében a zár tartama alatt 72,800 K-t bocsátott a zárgondnokok rendelkezésére, a felperes pedig maga sem állította, hogy ennél nagyobb összegnek a zárgondnokok részére való előlegezésére utasítás iránt a zárlatot foganatosító bírósághoz fordult volna s hogy a bíróság az alperest az általa adott összegen felüli költségek előlegezésére felhívta volna, ilyen körülmények között s arra tekintettel is, hogy a zárlatot kieszközlő hitelező nem tartozik üzembe helyezni a zár alá vett gazdaságot, sem a hiányzó gazdasági felszerelést pótolni, helyesen helyezkedett a fellebbezési bíróság arra a jogi álláspontra, hogy az alperesnek kártérítési kötelezettsége nem állapítható meg azon az alapon, hogy az alperes nem bocsátott kellő összeget a zárgondnok kezéhez s hogy ezáltal a zár alá vett ingatlanok nem jövedelmeztek annyit, amennyit azok a kellő gazdasági felszerelések beszerzése és nagymérvű tőkebefektetés mellett jövedelmezhettek volna. Erre vonatkozó panasza a felperesnek tehát alaptalan. De nem alapos a felperesnek az a panasza sem, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn a zárgondnokok gondatlau s hűtlen kezeléséből felmerült kárt meg nem ítélte s alperes felelősségét meg nem állapította. Amint ugyanis azt a fellebbezési bíróság is kifejtette, a zárlatot kérő csupán azáltal, hogy a zárgondnokot ő hozta javaslatba, nem tekinthető a zárgondnok egyedüli meghatalmazójának, hanem az a zárlatot kérő s a zárlatot szenvedő, valamint a zárlati bíróság közös meghatalmazottjának tekintendő, amiből következik, hogy a zárlatot kérő a zárgondnokoknak csak azon károsító tényeiért és mulasztásaiért felelős, amelyek az ő egyoldalú