Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

3<1 Perjogi Döntvénytár. perújítással él a marasztalt fél, elsősorban azt kell a perújítási eljárásban megállapítani, hogy a felbontó feltétel bekövetkezett-e. — II. Meghatározott napon fennállott ingatlanértékben történt ítéleti ármegállapítás értelmezése. (Kúria 4923 dec. 4. P. V. 4391/1923. sz.) A kir. Kúria: Újító felperesek felülvizsgálali kérelme következtében a fellebbezési bíróság ítéletét feloldja és utasítja a fellebbezési bíróságot, hogy a tényállást az alább kifejtetteknek megfelelően is állapítsa meg és azután hozzon a kifej lendőkhöz képest az összes költségekre, ideértve a felülvizsgálati eljárási költségeket is, kiterjedő újabb határozatot, egyszersmind az újító felperesek felülvizsgálati eljárási költségét 210,000 K-ban, az újított alperesét pedig szintén 210,000 K-ban állapítja meg. Indokok : A perújítás kérdése s így a perújítási kereset tárgytalanná válik, ha a perújítással megtámadott ítélet a perújító félre nézve egyéb módon hatályát vesztette s annak alapján a perújító fél nem teljesített és többé nem is tartozik teljesíteni. Mielőtt tehát eldöntetnék az, hogy a perújítási keresetben felhozott alapokon ezúttal van-e helye perújításnak, előzetesen az a kérdés döntendő el, hogy a megtámadott ítéletek hatályban vannak-e s azok alapján az újító felperesek teljesítettek-e vagy tartoznának-e teljesíteni, E részben irányadó, hogy az alapperbeli ítéletek szerint az alperes vételi joga megszűnik, ha az ingatlanok 1921 jún. 30-iki értékét 15 nap alatt le nem fizeti vagy bírói letétbe nem helyezi. Másfelől azonban irányadó az is, hogy a megtámadott ítéleteknek helyes értelme az, hogy az alperes az 5.152,408 K vételárat a pénznek 1921 jún. 30-iki értékében köteles megfizetni s ehhez képest az alperes csak akkor felelt meg kötelezettségének, ha a fizetés, illetve a bírói letétbehelyezés idejében nemcsak a 5.152,408 koronát, hanem az időközi értékkülönbözetet is megadta. A kir. Kúriának III. 7531/1922. sz. végítélete ugyanis oly szoros kapcsolatban van a Ili. 1541/1921. sz. közbenszóló ítéletlel, hogy az alperesi szolgáltatás szempontjából a közbenszóló Ítélet álláspontját irányadónak kell tekinteni. E részben döntő ez ítéletnek az a megállapítása, hogy «a felek mindegyike az anyagi érdekkiegyenlítést tartotta szem előtt» s hogy nem engedhető meg, hogy a felperesek vagyoni romlásával az alperes meg nem engedett vagyoni előnyhöz jusson. Ehhez járul, hogy észszerűen feltenni sem lehet mást, minthogy a felperes az 1921 júl. 30-iki pénzértéket tartotta szem előtt s a bíróság is azt célozta, mert hiszen e nélkül a hangsúlyozott «anyagi érdekkiegyenlítés* nem