Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

Perjogi Döntvénytár. 34 lett volna elérhető és a felperes vagyoni romlása, alperesnek pedig meg nem engedett vagyoni előnyhöz jutása nem lett volna elkerülhető, ha felperes az alperes teljesítése idejében, ami csak a Kúria végítéletének meghozatala, tehát 4923 febr. 24-ike után következhetett be, nem kapta volna meg azt a valóságos pénzértéket, amelyet úgy az ingatlanok, mint a pénz 4921 júl. 30-án képviseltek. Köztudomású dolog u. i., hogy 4924 június 30-tól 4923 febr. 24-ig, illetve az alperes részéről kiszabott teljesítési időig: 4923 márc. 8-ig a pénz értéke feltűnő mértékben csökkent, az ingatlanok ára pedig feltűnő mértékben emelkedett, ha tehát felperes csak összegszerűen, de ném értékben is kapná meg az ingatlanoknak 4924 jún. 30-iki értékét, akkor épen az értékkicserélés időpontjában a felperes «anyagi érdekei nem lehetett «kiegyenlílve*, es vagyoni romlása állna be. A dolog ilyen állásában annálfogva, hogy a végítélet ellenkező kijelentést nem tartalmaz, azt kell megállapítani, hogy a végítéletben 4924 jún. hó 30-iki értékképen megállapított vételár ennek ugyancsak 4921 június 30-iki értékében van megállapítva. Áll az annyival inkább), mert a jelen esetben a vételár megállapítása az ügyiratokból megállapíthatóan, jelesül mert alperes ismételt becslést kért, az alperesre visszavezethető okból csak igen hosszú idő múlva (mintegy IV* év) következett be és mert felperesek, akik csak «végső esetre* járultak ahhoz, hogy az ingatlanok 4924 jún. 30 iki értéke bíróilag megállapíttassék, nem tételezhették fel, hogy a «végső eset»-nek bírói ítélettel megállapítása az ő megkárosodásukat eredményezze ép akkor, amikor a közbenszóló ítélet épen ettől célozta megóvni, és amikor ők az 4924 jún. 30-iki érték felett 4924 jún. 30-án és azután sem rendelkezhettek. Ez az álláspont felel meg a fennálló jogállapotnak is, amellyel a meghozott ítéleteket anná is inkább összhangba kell és lehet is hozni, mert azok az ellenkezőt sem a rendelkező, sem indokolási részeikben ki nem jelentik ; és mert azokból az újító felpereseknek ezzel ellenkező akaratára sem lehet következtetni, a közbenszóló ítélet pedig épen az Ő akaratukra is van alapítva, és végül, mert fel kell tenni, hogy a bíróság ítéletét (a fentiek értelmében is) a fennálló jognak megfelelően kívánja értelmezni. Amennyiben tehát az alperes a vételárat nem a pénznek 1924 jún. 30-iki értékében, vagyis a fizetéskor nem a két időpont között felmerült értékkülönbözettel együtt adta meg és ilyen módon utólag teljesíteni azért nem volna jogosult, mert mulasztásának egyedül ő az okozója s e részben alapos mentségre nem hivatkozhatna, akkor az alapperbeli ítéletek alapján alperes jogot nem érvényesíthet, mert ezt csak a megfelelő fizetés ellenében