Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

Perjogi Döntvénytár. Áttérve a felperes felülvizsgálati kérelmére: I. Felperes a keresetlevél VI. tétele alatt felszámított 52 K 94 f iránti követelését arra alapította, hogy alperes az 1916 aug. 15-én Györgyén állomásról szállított búzaküldeménynél 123 kgr-al kevesebb göngysúlyt vont le a felperes javára, mint amennyit a zsákok súlya tényleg kitett, és így 52 K 84 f erejéig jogosulatlanul terhelte meg a felperes számláját; és az ítéleti tényállás szerint alperes e tényállítás valóságát tagadta, amivel szemben a felperes semmiféle bizonyítékot nem hozott fel; mert az f) alatti felperesi levél az alperessel szemben bizonyítéknak nem tekinthető. Alaptalanul panaszolja felperes, hogy a bíróság őt e kérdésben bizonyításra fel nem hívta, mert az 1921 május 31-én 15. sorsz. a. felvett tárgyalási jegyzőkönyv szerint a felperes arra vállalkozott, hogy idevonatkozó bizonyítékait a következő tárgyaláson elő fogja terjeszteni; a bizonyításra való bírói felhívás tehát sem ekkor, sem a következő két tárgyaláson nem volt szükséges. II. A mellékbeavatkozó a kereset V. tételére vonatkozó .védekezést a 14. sorsz. előkészítő iratban részletesen előadta és okirati bizonyítékait NH) 1 — G2. alatt ugyanott másolatban csatolta, s a felperes nem emel olyan panaszt, mintha ezen irat másodpéldánya, a mellékletekkel együtt neki nem kézbesíttetett volna; de a 15. sorsz. jegyzőkönyv szerint a beavatkozó ezen irat tartalmát és valamennyi mellékletét az 1921 május 31-én tartott tárgyaláson, a felperes jelenlétében, élőszóval is ismertette; ezt követően-, az ügyben még két érdemleges tárgyalás tartatott; mind a három tárgyalás anyagául a kereset V. tétele is szolgált és a felperes a jegyzőkönyvhez még egy terjedelmes külön iratot is mellékelt; de a Nfí) 1—62. alatti másolatok valódiságát egy alkalommal sem vette tagadásba; már pedig a Pp. 225.. 266. és 336. §-ait nem lehel észszerűen ekként értelmezni, hogy az ügyvéd által képviselt felet a csatolt okirat valódisága tekintetében, még ilyen körülmények között is, nyilatkozattételre külön fel kellene hívni; az elsőbíróság tehát ezen okiratok valódiságának megállapításával eljárási szabályt nem sértett. Minthogy pedig Madaras és Kúnbaja községek elöljáróságai a NB) 52. és 53. sz. bizonyítványokban azt tanúsították, hogy a rekvirált és a felperes részére kiutalt tengeri nagy része részben a becslés tévessége miatt, részben pedig azért nem került leszállításra, mivel a lakosság azt saját céljaira felhasználta s állataival felétette; és minthogy ily bizonyítvány kiállítása a gabonanemüek rekvirálása körüli hatósági teendőkre hivatott községi elöljáróságok kétségtelen hatásköréhez tartozik; az ezen bizonyítványok tartalmára alapított ténymegállapítás elleni felperesi panasz, 3*