Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

Perjogi Döntvénytár. 115 szoros kapcsolatban van és mert felperes akkor, amikor még csak a fentnevezett két rendőr kihallgatását kérte, abban a jóhiszemű feltevésben lehetett, hogy a fentnevezett rendőrök már azt is kinyomozták, vájjon a szerb katonák kinek a lakására tértek be. A most jelzett perdöntő ténykörülményre nézve tehát a fellebbezési bíróság a felperes .bizonyítási indítványát lényeges eljárási szabály' helytelen alkalmazásával mellőzte. • * = V. ö. Perjogi Dtár VIII. 138., 140. sz. 140. Az elsőbíróságnál pernyertes felperesnek az első < fellebbezési tárgyaláson, bírói kérdés folytán, tett ama nyilatkozata, hogy további bizonyítékait nem tudja nyomban megjelölni, a Pp. 222. §-a alá nem vonható s a kért halasztás e címen nem tagadható. (Kúria 1922 aug. 30. P. V. 22. sz.) A kir. Kúria: Felperesek felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét feloldja. Indokok: Felperesek keresetének jogossága a másodrendű alperessel szemben azon fordul meg, hogy ez az alperes az elsőrendű alperessel — a keresetben említett ingatlanokra vonatkozólag — kötött adásvételi ügylet megkötésénél rosszhiszeműen járt-e el ? A felperesek a másodrendű alperes rosszhiszeműségét abból kívánják megállapítani, hogy első- és másodrendű alperesek a szerződéskötés idején, sőt már ezt megelőzőleg is, • házasságonkívüli együttélési viszonyban állottak. Erre a ténykörülményre már az elsőbírósági eljárásban tanukat neveztek meg, akiket az elsőbíróság kihallgatott s vallomásuk alapján a másodrendű alperes rosszhiszeműségét meg is állapította. A felperesek tehát ebből folyólag nem lehettek elkészülve arra, hogy a fellebbezési eljárás során a fellebbezési bíróság ennek a ténykörülménynek további bizonyítását találja szükségesnek. A dolog ily állásában a felpereseknek a fellebbezési tárgyaláson bírói kérdésre adott azt a nyilatkozatát, hogy az alpereseknek a szerződés megkötése előtti együttélésére most tanukat nem tudnak megnevezni, de esetleg erre bizonyítékot szolgáltatnak, helyesen nem lehet a Pp. 222. §-ának rendelkezése alapján figyelmen kívül hagyni, bár a tanuk utólagos bejelentése a tárgyalás 8*