Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

Perjogi Döntvénytár. OT 1920 aug. 4-én kérte: nyilvánvaló, hogy — nem számílva a Pp. 446. §. 2. bekezdésében említett két hónapot és a 4038/1919. M. K. sz. rendelet 3. §-ának második bekezdése értelmében azt az időt, amely alatt a rendes bíróságok működése szünetelt — a vasúti Üzl. Szab. 98. $-a szerinti egy évi elévülés, ha időközben ennek félbeszakadását vagy nyugvását előidéző más cselekmény nem történt, az újrafelvételi kérvény beadásáig letelt. Alaptalan a felperesnek az Üzl. Szab. 98. §. (3.) bek. megsértésére vonatkozó panasza: mert egyrészt nem nyilvánvalóan helytelen az a ténymegállapítás, hogy a felperes, illetve jogelődje a vasút elutasító határozatát kézhez vette, másrészt pedig kétségtelen, hogy a perben a kereset elutasítása iránt előterjesztett ellenkérelem a követelés el nem ismerését világosan kifejezésre juttatja s így a perenkívüli elutasítást — ha ez nem is történt volna meg — teljesen pótolja: ily címen tehát az elévülés szüneteléséről szó sem lehet. Ugyancsak alaptalanul hivatkozik a felperes az Űzi. Szab. 98. §. (5.) bekezdésére: mert felperes maga sem hozott fel oly tényeket, amelyekből az elveszésnek a vasúti közegek általi szándékos előidézését meg lehetne állapítani, már pedig az Űzi. Szab. egyéb rendelkezései, így a 35., 95., 97. §-ok, a szándékosságot a vétkes gondatlanságtól világosan megkülönböztetvén, az utóbbinak netaláni fennforgása az egy évi elévülés alkalmazását ki nem zárja. Végül az elsőbíróságnak az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító, de az alperes által fellebbezéssel megtámadott közbenszóló ítélete sem lehet akadálya annak, hogy a fellebbezési eljárás szünetelése folytán az elévülés bekövetkezzék: meri csak a követelést jogerősen megállapító ítélet bír azzal a hatályJvai, hogy a kivételes rövid elévülési határidő helyébe, a rendes, hosszabb elévülési határidő lépjen ; és mert nem a pusztán megállapító, hanem csak a fellebbvitelre tekintet nélkül végrehajtható alsóbírói ítélet esetében lehetne szó arról, hogy az ily módon kielégítéshez jutó hitelezőnek nem érdeke a pert folytatni s hogy a per abbanhagyása ily esetben már elévülésre nem vezethet. Amennyiben és ameddig azonban a per szünetelése alatt a kereseti követelés tekintetében kölcsönösen, tehát az alperes részéről is egyezkedési tárgyalások voltak folyamatban, annyiban és addig az elévülés mindenesetre szünetelt; az e tekintetben a bizonyítékok előterjesztése végeit kért halasztást pedig, jogszabálysértéssel tagadta meg a fellebbezési bíróság: mert az 1922. évi február hó 21-étől mint az elévülési kifogás emelése napjától az 1922 március hó 7-én tartott utolsó tárgyalásig eltelt 14 nap a bizonyítékok beszerzésére elégségesnek nem tekinthető és ugyanazért az sem szolgálhat a mellőzés indokául, hogy felperes az