Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

Perjogi Döntvénytár. évtilés a fuvarozási határidő lejáriával kezdődik; a (3.) bek. szerint az elévülésben az igénynek a vasútnál írásbelileg történt bejelentése (felszólamlás) folytán szünetelés áll be, ha pedig a felszólamlás elutasíttatik, az elévülés tovább folyik attól a naptól kezdve, amelyen a Vasút határozatát a felszólamlóval írásbelileg tudatta s neki a felszólamláshoz esetleg mellékelt bizonyítékokat visszaszolgáltatta; a (4.) bek. szerint az elévülés félbeszakítását illetőleg az általános érvényű törvényes szabályok nyernek alkalmazást; végül az (5.) bek. szerint az egy évi elévülési határidő nem alkalmazható, ha a vasút az elveszést szándékosan idézte elő. Az általános magánjogi szabályok szerint a keresetindítás az elévülést félbeszakítja; ez a félbeszakadás azonban csak addig tart, amíg a kellően folytatott per jogerős ítélettel, vagy egyébként el nincs intézve; ha pedig az eljárás a felek mulasztása vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakadása a feleknek vagy a bíróságnak utolsó perbeli cselekményével, s ha az perfelvételi vagy tárgyalási határnap kitűzésében áll, az elmulasztott halárnappal véget ér; ez időponttól számított két hó elteltével kezdve tehát — amikor ugyanis az új határnap kitűzése a Pp. 446. §. 2. bek. és 475. .§. 2. bek. értelmében újra kérhető — az elévülés újra kezdődik. Ez a jogszabály, mely a keresetindításnak az elévülést félbeszakító hatályát a per kellő folytatásától teszi függővé, a keresk. törv. 349. és 487. §-ai, a váltótörvény 84. és köv. §-ai és a csődtörvény 37. §-a körül évtizedek óta kifejlődött állandó bírói gyakorlaton alapszik; ez nincs összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy a fellebbezési eljárás három évi szünetelése minő perjogi hátrányokkal jár : mert az újra kezdődő magánjogi elévülés befejezéséhez nem a szünetelés háromévi tartama, hanem az illető igényre vonatkozó anyagi jogszabályban meghatározott elévülési határidő lefolyása szükséges; de alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy a Pp. 446. §-a a 475. §. harmadik bekezdéséhez hasonló intézkedést nem tartalmaz, meri — nem is vizsgálva itt azt a kérdést, hogy a 475. §. harmadik bekezdésének a törvényes határidők tovább folyására vonatkozó intézkedése a 446. §. esetében is alkalmazható-e vagy sem — a 475. §. harmadik bekezdése, a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint, a ((törvényes haláridők)) alatt nem az anyagi jogszabályokban, hanem csak a perrendtartásban megszabott haláridőket érthette, ami a Pp. 450. §-ából is megállapítható. Alkalmazva már most a fenti jogszabályt, a megállapított és meg nem támadott arra a tényállásra, amely szerint az 4918. évi március 4-ére kitűzött fellebbezési tárgyaláson egyik fél sem jelent meg és a felperes a szünetelő eljárás újrafelvételét csak