Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

.111 Perjogi Döntvénytár. ha férjét a házasság megkötése után külföldre nem követte, a házasság érvénytelenítése iránt pert indíthat annál a belföldi bíróságnál, amelynek területén a házasság megkötése előtt utoljára lakott: ezért a megállapított.tényállásra tekintettel felperes a házasságának érvénytelenítése iránt jogosan tehette folyamatba a jelen pert az egri kir. törvényszék előtt. A jogszabályoknak megfelelően utasította el tehát a fellebbezési bíróság a házasság érvénytelenítésére irányuló kereseti kérelemmel szemben a Pp. 180. §. 3. pontja alapján emelt pergátló kifogást. Áttérve a házasság felbontására irányuló kérelemmel szemben emelt s ugyancsak a Pp. 180. §. 3. pontjára alapított pergátló kifogásra, e tekintetben döntő az a kérdés, hogy felperest jelenleg magyar állampolgárnak lehet-e tekinteni. E részben alperes azt vitatja, hogy a belügyminiszter fentebb említett honossági bizonyítványa törvénytelen s így azt a fellebbezési bíróságnak figyelembe venni nem lett volna szabad, tekintetlel arra, hogy a bíróságnak a pervita keretében előforduló miniszteri rendeleteket a törvényesség szempontjából vizsgálni kötelessége. Igaz, hogy az 1869: IV. tc. 19. §-a értelmében a rendeletek . . törvényessége felett egyes jogesetekben a bíró ítél. Ámde ebből a szempontból a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a kormányhatóság törvényes hatáskörében hozta-e meg a rendeletet s annak intézkedése nem áll-e nyilvánvaló ellentétben a törvénnyel. Már pedig a trianoni békeszerződésben foglalt állampolgársági rendelkezéseknek ismertetése és végrehajtása tárgyában az 1924 : XXXIII. tc. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 6500,1921. M. E. sz. rendelet 12. §-a értelmében a belügyminiszter dönt minden egyes esetben afelett, hogy a magyar állampolgárság fenntartására, illetve megszerzésére vonatkozó opció feltételei megvannak-e. Ennélfogva a belügyminiszter hatáskörébe tartozik egyes esetekben a trianoni békeszerződés és a 6500/1921. M. E. sz. rendelet idevonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása és értelmezése. Amidőn tehát jelen esetben a belügyminiszter a fentebb említett 1054/1912. II. a) alatti állampolgársági bizonyítvány szerint a felperesre vonatkozóan megállapította, hogy nála az opció feltételei megvannak, s ez alapon elismerte, hogy felperes magyar állampolgár; akkor a bíróság a m. kir. belügyminiszternek ezt az ó' törvényes hatáskörében tett intézkedését abból a szempontból, hogy az opció törvényes előfeltételei tényleg fennforognak-e s hogy az idevonatkozó szabályok alkalmazásával azokat^ miként